Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Egyetemi lufi?

2010. október 10.

A gazdasági válság hatására élesebb harc dúl az egyetemi oktatás értéke körül. A konzervatívok szerint már most is sok a felesleges diplomás. A liberálisok viszont állítják, hogy a társadalomnak hasznos a kiművelt fők számának növelése.

A gazdasági válság hatására élesebb harc dúl az egyetemi oktatás értéke körül. A konzervatívok szerint már most is sok a felesleges diplomás. A liberálisok viszont állítják, hogy a társadalomnak hasznos a kiművelt fők számának növelése.

„A vevők abban bíznak, hogy az árak emelkedni fognak, és a befektetés gazdaggá teszi őket. És valóban, az árfolyam nő, és az eladók által nyújtott olcsó hitelek fenntartják a keresletet. Ismerős történet. Csakhogy nem az ingatlanpiaci buborékról van szó, hanem az egyre növekvő felsőoktatási lufiról” – olvassuk a Washington Examinerben. A cikk szerzője Glen Reynolds konzervatív publicista, aki főállásban jogot tanít a Tennessee Egyetemen.

Az elmúlt években sok szó esett a nyakló nélküli eladósodás következményeiről. A Metazin még a gazdasági válság kirobbanása előtt beszámolt róla, hogy a felvett hitelek miatt egyre több középosztálybeli család szegényedik el. Megírtuk, hogy különösen a tandíjcsapdába kerülő diákok vannak nehéz helyzetben. Egyetemi tanulmányaik finanszírozására az amerikai diákok átlagosan 23 000 dollár (4,6 millió forint) hitelt vesznek fel. A tölesztőrészletek mindössze a havi fizetés néhány százalékát teszik ki, de így is óriási terhet jelentenek. Sok pályakezdő napról-napra él, és kénytelen bármilyen állást elfogadni.

A válság hatására sok fiatal a tanulmányok meghosszabbításával és diplomaszerzéssel igyekszik elkerülni a munkanélküliséget. Mivel az egyetemek is válságban vannak, még többen vesznek fel hitelt. Ebben a kormány által kieszközölt olcsó hitelek is segítik őket.

Reynolds elismeri, hogy az egyetem nem teljesen fölösleges a fiatalok számára. A gyakorlati ismereteket nyújtó szakok – ellentétben a bölcsészképzéssel – valóban előnyhöz juttatják őket a munkaerőpiacon. De még a bölcsészdiplomának is lehet haszna: a képzést megszerző fiatalról joggal tételezhetjük fel, hogy alkalmas a pontos munkavégzésre. Az egyetemi évek alatt kialakított ismeretségek is fontosak lehetnek később.

A társadalom azonban csak a megszerzett és felhasználható ismeretekből profitál. És előbb-utóbb a szülők és a fiatalok is fel fogják ismerni, hogy a többségnek – az átlagos képességűeknek – közel sem jelent akkora előnyt a diploma, mint amennyibe kerül. Charles Murray konzervatív politológus már régóta mondja, hogy kevesebb diákot kellene felvenni az egyetemre: diplomásból már így is túlkínálat van, miközben képtelenség megbízható vízvezeték-szerelőt találni. Pedig az utóbbi még jobban is keres, mint sok egyetemet végzett fiatal.

A szintén konzervatív Michael Barone egyetért Reynolds helyzetértékelésével, de abban már egészen biztos, hogy az egyetemi lufi kipukkad. A mindenkori kormány ugyanis egyebek között a hallgatók számának növekedésével igyekszik növelni népszerűségét. Ez áll annak hátterében, hogy míg ötven éve az amerikaiak alig 8 százaléka volt diplomás, most már közel minden harmadik az. Hogy közben az oktatás színvonala csökken, az már nem nagyon érdekli a választókat.

A liberálisok nem értenek egyet a jobboldali kritikával. A New York Times által ismertetett statisztikákból kiderül, hogy a diplomások átlagkeresete közel másfélszerese a csak érettségivel rendelkezőkének. A felsőfokú végzettség nélküli fiatalok körében kétszer akkora a munkanélküliek aránya, mint a diplomások között. Sőt, az egyetemet végzettek egészségesebben élnek és aktívabbak a közéletben.

Egy dolog azonban a liberálisok számára is rejtély. Ha az egyetem nemcsak a piacon hasznos ismereteket nyújt, hanem általában bölcsebbé, tájékozottabbá és kifinomultabbá is tesz, akkor hogyan lehetséges, hogy a diplomások számának gyors növekedése közben a liberálisok szemében műveletlennek, sőt egyenesen ostobának számító konzervatív politikusok – mint például George W. Bush vagy Sarah Palin – is népszerűek lehetnek?