Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Kinek ártott a titkok felfedője?

2010. október 31.

A WikiLeaks októberben négyszázezer oldalnyi titkos iraki háborús feljegyzést hozott nyilvánosságra. A demokratikus átláthatóságra hivatkozik, kritikusai szerint azonban politikai érdekeket szolgál, és veszélyezteti az iraki békét.

A WikiLeaks októberben négyszázezer oldalnyi titkos iraki háborús feljegyzést hozott nyilvánosságra. A demokratikus átláthatóságra hivatkozik, kritikusai szerint azonban politikai érdekeket szolgál, és veszélyezteti az iraki békét.

Egyelőre még nem lehet eldönteni, hogy a WikiLeaks iraki dokumentumai valóban halálos veszélyt jelentenek-e az amerikai katonákra, mint ahogyan a Pengaton állítja, vagy inkább segítenek az Egyesült Államok háborújának mélyebb megértésében” – olvassuk a USA Today hírösszefoglalóját.

Az amerikai kormány már a júliusban nyilvánosságra hozott afganisztáni háborús feljegyzések kapcsán is élesen bírálta a WikiLeakst, sőt felvetették Julian Assange-nek, a portál alapítójának büntetőjogi felelősségét is. Az öldöklés mindennapjaiba betekintést engedő feljegyzésekből kihúztak minden olyan információt, amely segítene a szövetséges katonák vagy helyi segítőik azonosításában, az amerikai hadvezetés ennek ellenére veszélyesnek tartotta az iratok nyilvánosságra hozását.

„Mr. Assange azt állítja, hogy ő és forrásai a jó ügyet szolgálják. Az igazság azonban az, hogy máris vér tapadhat a kezükhöz: fiatal amerikai katonák és afgán családok vére” – nyilatkozta a nyáron Mike Mullen tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Robert Gates védelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a közzétett dokumentumok aláássák az Egyesült Államok és az afgán kormány tekintélyét, és veszélyeztetik az afganisztáni küldetés sikerét. Gates megjegyezte, hogy a lázadók a dokumentumok segítségével kiismerhetik az amerikaiak taktikáját. Utalt rá, elképzelhetőnek tartja, hogy a WikiLeaks mögött valamilyen politikai csoport állhat. Még az Amnesty International is igen kritikus volt, és a WikiLeaks több önkéntese kilépett.

Az októberben közzétett négyszázezer oldalas iraki feljegyzésgyűjtemény kapcsán hasonló vádak hangzottak el. Al-Maliki iraki miniszterelnök elmondta, hogy a dokumentumok a kormány hatalmát gyengítik és megnehezítik az iraki rendteremtést. Az El País felvetette, hogy a politika transzparenciájáért harcoló WikiLeaks maga is átláthatatlan szervezet: nem tudni, hogy ki áll mögötte, és ki pénzeli.

A titkos dokumentumok nyilvánosságra hozásának hívei azonban tántoríthatatlanok. Szerintük a biztonsági kockázatok elhanyagolhatók, hiszen a WikiLeaks által cenzúrázott feljegyzések alapján senki sem azonosítható. Az iraki iratok ráadásul arra engednek következtetni, hogy az amerikaiakkal együttműködő iraki hatóságok háborús bűnöket követtek el, ám az amerikai hadvezetés ezeket – eddig legalábbis – szőnyeg alá söpörte. Robert Fisk a Pentagon reakcióját az atombomba bevetése utáni fellépésével állította párhuzamba. A Berliner Zeitung szerint a titkos iratok nyilvánosságra hozása a demokráciát erősíti. Amit az is mutat, hogy a WikiLeaks akciója a kínai kormányt is aggodalommal töltötte el.

Daniel Ellsberg, a vietnami háború visszásságait leleplező Pentagon-iratok kiszivárogtatója is védelmébe vette a WikiLeakst, és arra biztatja Assange-et, hogy folytassa akcióit.

A Pentagon vizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehetne hazaárulás vagy kémkedés vádjával bíróság elé állítani Assange-et, de ő nem hátrál. Ellentétben azonban Ellsberggel, aki feladta magát, és vállalta a bírósági felelősségre vonást, Assange tovább bujkál, és azzal viccelődik, hogy elég bizarr helyzet áll majd elő, ha Kubában vagy Moszkvában kell menedéket keresnie az újságírók szabadságát korlátozni óhajtó nyugati kormányok elől.