Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A történelem végének kezdete

2011. április 11.

Fukuyama a történelem végéről írt tézisével vált egy csapásra világhírűvé. Két évtizeddel a tudományos bestseller megjelenése után most a politikai rend törzsfejlődését vizsgálja szociobiológiai alapon. A gyors politikai átmenetek sikerével kapcsolatban ma már óvatosabb.

„A társadalmi intézmények kultúrafüggők, de nem könnyen változtathatók. Miután létrejöttek, az emberek önértéknek tekintik fenntartásukat, és gyakran vallásos áhítattal viszonyulnak hozzájuk” – olvassuk Nicholas Wade előzetését Francis Fukuyama amerikai filozófus napokban megjelenő kötetéről.

Fukuyama 1989-ben A történelem vége című esszé után egy csapásra világhírűvé vált. Az amerikai filozófus a Szovjetunió felbomlásának előestéjén, a szocialista országok békés átmenetei idején azt jósolta, hogy a történelmi fejlődés a liberális demokrácia globális győzelmével véget ért.

Legújabb, A politikai rend eredete című kétkötetes munkájában arra tesz kísérletet, hogy a civilizációk kialakulását szociobiológiai alapon magyarázza. Abból a feltételezésből indul ki, hogy bár az ember biológiai adottságai állandóak, a biztonság és a rend utáni vágyat több különböző politikai rendszer is képes kielégíteni. Ám a különböző rendszerek különböző hatékonyságúak. A gyűjtögető csoportok gyengébbek voltak a törzsi szervezettségűeknél, így szükségszerű volt, hogy az utóbbi társadalomforma terjedjen el, mígnem a még nagyobb és erősebb politikai közösségek – a feudális állam, majd a nemzetállam – ki nem szorították azt is.

A nagy társadalmak azonban rendkívül különböző módokon szerveződhetnek. A kínai császárság, az iszlám világ és a fejlett liberális demokráciák egyaránt hatékonyak. Az intézményrendszer aztán visszahat a kultúrára, és kialakítja a fenntartásához szükséges éthoszt és normákat.

Mindebből az is következik, hogy a társadalom alapszerkezete nem alakítható át egyik napról a másikra. Az átfogó rendszerváltások sikere azon múlik, hogy sikerül-e az emberek gondolkozásmódját és kulturális elvárásait megváltoztatni.

Bár Fukuyama továbbra is kitart amellett, hogy a liberális demokrácia a leghatékonyabb, és a változó körülményekhez leginkább alkalmazkodni képes rendszer, új könyvében már jóval óvatosabb mint 1998-ban és 2001-ben, amikor – csatlakozva a neokonzervatív értelmiséghez – Clinton, majd Bush elnöknél nyílt levélben szorgalmazta Irak megtámadását és a demokrácia exportját.