A vallás elválaszt és összeköt

2011. május 14.

Amerikában alig csökken a hívők száma, ám a hitvilág jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben. Az amerikai hívők egyre inkább előtérbe helyezik politikai nézeteiket, és ha kell, politikai meggyőződésüket követve felekezetet váltanak.

„A vallás fontos része az amerikai életnek, és könyvünkben arra is rámutatunk, hogy a vallásnak nagy szerepe van a demokráciában. A világban azonban számos példa igazolja, hogy a túlzott vallásosság gyakran aláássa a demokráciát. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan képes Amerika három, egymást általában kizáró dolgot ötvözni. Hiszen az amerikaiak többsége mélyen hívő, másrészt vallásosságát sokszínűség jellemzi, harmadrészt pedig a vallási tolerancia is általános” – olvassuk a Hedgehog Review hasábjain. A Virginia Egyetem Kulturális Intézete által kiadott magazinban Richard Madsen szociológus készített interjút Robert Putnam és David Campbell politológusokkal, akiknek az Amerikai kegyelem: a vallás megoszt és összeköt című könyve nemrégiben jelent meg.

Azt már eddig is tudtuk, hogy az amerikaiak nagyon vallásosak, s az sem újdonság, hogy a hívők hitvilágában különböző vallások tanai és babonák keverednek. A vallási és társadalmi kérdések vizsgálatára szakosodott közvélemény-kutató Pew Forum on Religion and Public Life másfél évvel ezelőtti felméréséből kiderült például, hogy az amerikaiak 24, a keresztények 22 százaléka hisz a reinkarnációban. Az asztrológia is széles körben elfogadott: minden negyedik amerikai keresztény úgy véli, hogy a csillagok állása befolyásolja az emberek életét, és elhiszi, hogy a talizmánok vagy a földrajzi képződmények energiát bocsátanak ki. A megkérdezettek közel harmada állította, hogy kapcsolatba lépett halottak lelkével, és ötöde találkozott szellemekkel. Összesen 65 százalék számolt be valamilyen túlvilági tapasztalatról. A keresztények 17 százaléka hisz benne, hogy az átkok hatásosak, és 20 százalék spirituális tevékenységnek tekinti a jógázást. A kutatás készítői felhívják a figyelmet, hogy az amerikaiak életében az elmúlt évtizedekben feltűnően nőtt a spirituális élmények jelentősége: 1962-ben az amerikaiak mindössze 22 százaléka számolt be valamilyen spirituális, misztikus élményről, az idén viszont már közel fele. A felmérésből az is kiderül, hogy az amerikai hívők ötöde rendszeresen látogatja más felekezetek szertartásait.

Putnam és Campbell felmérései szerint az amerikaiaknak mindössze 6-7 százaléka ateista, és csupán 12 százalék tartja saját vallását az igazság kizárólagos letéteményesének. Az aktív templomlátogatókról kiderült, hogy a civil szférában is tevékenyebbek: több önkéntes munkát vállalnak, és többet adakoznak.

A kutatás arra is rávilágít, hogy a hívők harmada olyan felekezethez kötődik, amelyet maga választott, és nem „örökölt”. A szerzők szerint ennek az etnikai sokszínűség és a faji keveredés az oka. Az ötvenes években a vallási hovatartozás még az etnikai identitáshoz kötődött, mára viszont már egyéni, világnézeti kérdéssé vált.

A könyv talán legérdekesebb tanulsága a politikai beállítottság és a vallásosság viszonyával kapcsolatos. Putnam és Campbell elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben a politika kihasználta a protestáns fundamentalista egyházakat. A konzervatív jobboldal sikeresen mobilizálta a keresztény hívők egy részét, megosztva ezzel a társadalmat. Az is vitathatatlan, hogy a mélyen vallásos amerikaiak körében magas a konzervatív politikai beállítottságúak aránya.

A szerzők azonban arra is rávilágítanak, hogy a vallás átpolitizálása sok hívőt elriaszt a protestáns fundamentalista felekezetektől. Egyre többen vannak, akik azért hagyják el felekezetüket és lépnek át egy másikba, mert nem értenek egyet az egyház által képviselt politikai nézetekkel – elsősorban a melegházasság elutasítása és az abortusz tilalma miatt.

Másrészt a vallásosság nem feltétlenül megosztó. Emlékeztetnek rá, hogy az emberi jogi mozgalmak – egyebek között a faji egyenlőségért és a női egyenjogúságért küzdők – győzelmében döntő szerepe volt annak, hogy karizmatikus vallási vezetők karolták fel céljaikat.

Putnam és Campbell óvatosan utal rá, hogy ma is fontos társadalmi szerepe lehetne az egyenlőtlenség felszámolását, az osztálykülönbségek csökkentését és a környezetvédelem elveit zászlajára tűző prófétának.