Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Ateista fundamentalizmus

2012. március 22.

Az új ateizmus intoleráns szektává fejlődött, és az agnosztikus brit szerző szerint már ez is bizonyítja, hogy ha a vallás eltűnne, attól nem lenne jobb az emberiség.

Sokféle út vezet az igazsághoz, de az intoleráns szektarianizmus nem tartozik közéjük” – írja Bryan Appleyard, a tekintélyes veterán brit publicista a New Statesmanben.

A Metazin jó öt évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet az új ateizmusra, és számolt be róla, hogy hívei korunk fenyegető jelenségeiért jószerivel mindig a vallásokat okolják, és ellenségnek tekintik az agnosztikusokat is. 2006. novemberi cikkünkben az is szerepelt, hogy az új ateizmus a fundamentalizmus egyik változata.

Appleyard most arról számol be, hogy az elmúlt években mindennapossá váltak az internetes támadások az új ateizmus nézeteit vitató emberek ellen. Ő maga is kapott fenyegető üzeneteket, de ezt csak futólag említi. Részletesebben ismerteti Alain de Botton esetét. Az Angliában élő svájci író Vallás ateistáknak című könyvében azt írja, hogy a magafajta ateistáknak van mit tanulniuk a vallástól, például nekik is szükségük volna olyan helyre, ahová visszavonulhatnak vigaszt lelni és meditálni. A válasz valóságos új-ateista fatva volt. „Elég annyit mondani, hogy ateista vagyok, de nem tartom elítélendőnek a vallást, s máris azt vágják az ember fejéhez, hogy fasiszta vagy őrült” – panaszolta a szerzőnek de Botton.

Ennél is sokkal nagyobb vihart kavart két filozófus, Jerry Fodor és Massimo Piattelli-Palmarini új könyve, mégpedig már címével is: Amiben Darwin tévedett. Fodor egyébként saját bevallása szerint ateista, de a vaskos könyvben amellett érvel, hogy Darwin elméletében kitöltetlen hézagok vannak. Ez már elég volt az életveszélyes fenyegetésekhez, az új ateizmus szemében ugyanis Darwin szinte isten. Pedig elmélete akkor sem cáfolja a vallást, ha igaz, és akkor sem igazolja, ha téves.

A hatvanegy éves Appleyard úgy emlékszik, hogy fiatal korában művelt tudományos körökben mindenki nagyon jól össze tudta egyeztetni a tudományt a vallással, ugyanis nem ugyanabban a dimenzióban működik a kettő. Pedig van rá példa, hogy a tudományt kifejezetten a tudósoknak az az igyekezete hajtja előre, hogy a vallás egyes tételeit megcáfolják. James Watson például megvallotta, hogy ez járt a fejében, amikor a DNS szerkezetét kutatta. A vallás lényegét azonban a korszakos felfedezés persze nem érintette. Sok neves tudós, elsősorban is az ateizmus „négy lovasa”, Richard Dawkins, Sam Harris, Daniel Dennet és Christopher Hitchens nem is felfedezésekkel, hanem közéleti szerepléssel kezdték vívni a vallás elleni harcot. De arról maguk sincsenek meggyőződve, hogy a világ jobb lenne-e, ha győznének. Dawkins egy vitában ezt maga is elismerte, Hitchens pedig éppen a New Statesman hasábjain tette fel neki a kérdést egy interjúban: vajon ha a kereszténységet sikerülne felszámolni, nem az iszlám fundamentalizmus törne-e be a helyébe?