„A racionális önérdekeiket követő politikusok és pártok versengése nem az optimális gazdasági és politikai megoldásokat segíti, hanem a szélsőséges és pártos gondolkodást erősíti” − írja a Washington Postban Steven Pearlstein Pulitzer-díjas publicista, aki főállásban a George Mason Egyetem közgazdászprofesszora.
Az amerikai politika egyre polarizáltabbá válik. A pártok a mérsékelt szavazók meggyőzése helyett inkább saját ideológiai szekértáboruk mozgósítására törekszenek. Ehhez pedig nem a kompromisszumkereső üzenetek, hanem a kombattáns és megosztó hangvétel illik. A választások győztese hatalomra kerülve saját radikális kampányüzeneteinek béklyójában vergődik, ami ellehetetleníti a kompromisszumos kormányzást és tovább fokozza az ideológiai ellentéteket − foglalja össze Pearlstein az amerikai pártpolitika bajait.
A választói csoportok − hála a választói kerületek pártszempontok alapján történő újrarajzolásának − egyre homogénebbek. Az amerikai államok jelentős része évtizedek óta mindig ugyanarra az oldalra szavaz. A pártok így saját híveik mozgósítása mellett legfeljebb az ellenfél táborának elbizonytalanítására törekszenek, de elhódítását a túl mély ideológiai megosztottság miatt nem remélhetik. Mindez pedig a negatív kampánynak kedvez. Ráadásul a pártokat leginkább az erősen elkötelezett hívek támogatják adományokkal, márpedig ők radikális üzeneteket várnak.
A szavazók és a politikusok többsége egyaránt rossznak tartja a kompromisszumos kormányzást ellehetetlenítő ideológiai szembenállást. Hiába lenne azonban igény rá, a kiegyezés mégsem valószínű − véli Pearlstein, aki szerint a kialakult helyzet a közlegelők tragédiájának játékelméleti dilemmájával írható le (bár lehet, hogy az egymással szemben száguldó autók „játéka”, a chicken game lenne a találóbb analógia). A szavazatmaximalizálást szolgáló racionális stratégia kollektív szempontból irracionális. A radikális és megosztó kampánnyal választást nyerő párt nem hirdethet kiegyezést, hiszen azzal éppen az őt hatalomra segítők támogatását kockáztatná.
Mindez azonban nem jelenti, hogy ne lehetne olyan szabályokat hozni, amelyek elősegítenék a politika normalizálódását − jegyzi meg Pearlstein. Mindenekelőtt korlátozni kellene a kampány során elkölthető pénzeket, és a jelöltek számára igyenes médiamegjelenést kellene biztosítani. Politikusok helyett szakértőkre kellene bízni a választókerületek újrarajzolását. Végül pedig fontos lenne kötelezővé tenni a választási részvételt. Ha ugyanis a jelenlegi ideológiai megosztottság miatt a politikából kiábrándult csendes többség is az urnákhoz járulna, akkor a pártoknak máris érdekükben állna mérsékeltebb ígéretekkel előállni.