Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Obama új hívószava: a melegházasság

2012. június 19.

Obama elnök hivatalosan is zászlajára tűzte a melegházasság ügyét, és a libertárius elemző szerint ezzel lemondott a munkásosztályról, amely pedig hagyományosan a Demokrata Párt szavazóbázisának fontos részét alkotta.

„Amikor az elnök nyilatkozatban vállalta, hogy támogatja az egyneműek házasságának ügyét, stratégiai fordulatot hajtott végre, amelynek hatása messze túlmutat a melegek társkapcsolatain és a küszöbön álló elnökválasztáson” – írja Frank Furedi a Spiked magazinban.

Mint a Metazinban is olvasható volt, Amerikában a két nagy párt kampány idején már nem a kevésbé elkötelezett közvélemény megnyerését tekinti fő céljának, hanem a törzsközönség mozgósítására koncentrál. Ezzel magyarázzák, hogy egyre ideologikusabb üzenetek fogalmazódnak meg a kampányban, s egyre éleződnek a két tábor közötti ellentétek.

Frank Füredi ennek a jelenségnek egyik megnyilvánulását mutatja be. A melegházasság ügye a jobb- és a baloldal közötti kultúrharc központi témája, és a demokrata hívek mozgósítására talán legalkalmasabb hívószó. Sokuk szemében ez korunk nagy polgárjogi ügye, amiért érdemes harcolni. Furedi szerint azonban e harc tétje valójában nem a melegek házasodási joga, hanem az, hogy meg lehessen vetni a jobboldal támogatóit. A homofób ember a liberálisok szemében valósággal alacsonyabb rendű emberfajta, s Füredi szerint kulturális diszkriminációval sújtják, ami azt bizonyítja, „mekkora ereje van az intoleranciának mind a liberálisok, mind a konzervatívok gondolkodásában”.

E fordulatnak azonban hátránya is van: Barack Obama ezzel nyilvánvalóan lemond a demokraták régi törzsközönségéről, a szakszervezetekbe tömörülő hagyományos munkásosztályról. Helyette a fekete és fehérbőrű feltörekvő nagyvárosi rétegekre támaszkodik. Furedi úgy véli, hogy ehhez a tömbhöz a réginél szívesebben társulnak majd a spanyol ajkú állampolgárok tömegei, és a Fehér Ház stábja alighanem arra számít, hogy ez az új szövetség képes lesz többséget alkotni a választásokon.  A melegházasság ügye különben is népszerű a kulturális elit, „a kreatív, média- és kulturális mandarinok” körében, márpedig ők egyre dominánsabb szerepet játszanak a vezető rétegekben, és önképüknek egyre jelentősebb eleme, hogy szemben állnak a „bunkónak” tekintett „másik Amerikával”.

Az Obama-féle fordulat Furedit arra emlékezteti, hogy a hatvanas években a republikánus vezetők, név szerint Barry Goldwater elnökjelölt és Richard Nixon, a későbbi elnök szintén új választói rétegek felé fordultak, és ezzel alapozták meg a majdani republikánus fordulatot: ők a polgárjogi mozgalmak hevességétől megriadó hagyományos déli demokrata választóközönséget célozták meg, s térítették át nagyrészt a republikánus táborba. Igaz, ennek is megvolt a maga hátránya: a hagyományosan republikánus párti fekete bőrű szavazók tömegestől álltak át a demokraták oldalára.

Obama kiállása a melegházasság mellett, mint láttuk, szintén a demokrata tábor egy részének feláldozásával jár, de egyéb következményei is lesznek. Először is – véli Furedi – ebbe az erkölcsi keresztes hadjáratba annyi szellemi, érzelmi és anyagi tőkét fektetnek, hogy előbb-utóbb aligha lesz elkerülhető a melegházasság intézményesítése. Másodszor pedig: a kultúrharc évtizedekre az amerikai közélet meghatározó eleme marad.