„Lehetséges, hogy az 1980-as évek óta uralkodó, ám sokak szerint a világot 2008-ban válságba döntő neoliberális kapitalista konszenzus végnapjait éljük” – olvassuk a Project Syndicate-en. A cikk szerzője a Metazinból is ismert Robert Skidelsky gazdaságtörténész, akinek munkásságát a szociáldemokrata politikai gazdaságtan és a konzervatív eszmetörténet elemeinek ötvözése jellemzi.
Skidelsky szerint a piacpárti kapitalizmus 2008 óta súlyos válságban van. Az európai szélsőjobboldal előretörése arra utal, hogy az európai mérsékelt elit egyre inkább elszakad a köznapi emberektől. A társadalmi feszültségeket jelentősen növeli a fokozódó egyenlőtlenség.
A fősodorhoz tartozó közgazdasági elméletek nem képesek megmagyarázni ezen jelenséget, mint ahogyan a 2008-as gazdasági válság előrejelzésére sem voltak alkalmasak – véli Skidelsky. Ennek okát abban látja, hogy a közgazdaságtudományban hegemóniát élvez a neoklasszikus elmélet.
A neoklasszikus megközelítésekkel azonban egyre többen elégedetlenek. Skidelsky felidézi a Manchesteri Egyetem diákjai által indított kezdeményezést, amely a közgazdaságtan egyetemi tananyagának kiszélesítését szorgalmazza. Mindenekelőtt azt szeretnék elérni, hogy nagyobb figyelmet kapjanak a főáramlaton kívüli poszt-keynesiánus és marxista tanok, valamint az osztrák közgazdaságtani iskola elméletei. Ezen kívül a társtudományok – a pszichológia, a politika, a történelem és a filozófia – bevonását szorgalmazzák, hiszen ezek segítségével jobban meg lehet érteni a társadalmi és gazdasági folyamatokat, mint pusztán a neoklasszikus elméletek alapján.
Skidelsky azt jósolja, hogy ha elterjednek a közgazdaságtant szigorú tudománynak elképzelő domináns irányzatok által tudománytalannak ítélt megközelítések, az hatással lesz a piaccal és az állami szerepvállalással kapcsolatos nézetekre is. A piacokat a racionális haszonmaximalizáló döntések tükrében értelmező ortodox elmélet ráadásul a neoliberális kapitalizmust – a tőkepiacok deregulációját és a megszorítások politikáját – legitimálja. „Ezeket az elméleteket ezért a pénzügyi oligarchia szempontjaira szabják” – véli Skidelsky, és azzal a jóslattal zárja fejtegetését, hogy a szakítás a doktriner közgazdaságtani elméletekkel egyúttal a piaci kapitalizmus általános revízióját alapozhatja meg.