„Engedményekre nincs szükség. Amerika úgy értelmezné, hogy fülünket-farkunkat behúzzuk félelmünkben. Obama eszméire kell hivatkoznunk” – írja a moszkvai Izvesztyijában Szergej Markov honatya és politológus, akit az elnök tanácsadói közé számítanak.
Markov mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy Oroszország a szankciós hidegháború közepette is nagyobb tiszteletet tanúsíthatna Obama iránt. Az orosz állami média hajlamos becsmérlően nyilatkozni róla, mint gyenge és határozatlan elnökről, holott Obama negyvenmillió amerikait juttatott egészségbiztosításhoz, következetes pénzpolitikával az európainál gyorsabb gazdasági növekedést teremtett, szigorúbb ellenőrzés alá helyezte a pénzpiacokat, a megugró hazai földgáztermelés idén is fenntartotta a gázexport tilalmát, s ezzel leszorította az energiaárakat a hazai piacon, végül pedig Ukrajnában „képes volt véres hatalomváltást kierőszakolni”. „Nem kell kedvelnünk politikáját – folytatja a politológus –, de lebecsülnünk nem szabad.”
Ehelyett azt javasolja az állami médiának, hogy rendszeresen és udvariasan szólaltassa meg az Obama-kormányzat képviselőit, és hagyjon fel a demokraták választási kudarcai nyomán közölt kárörvendő kommentárokkal. Annál is inkább, mert Obama republikánus alternatívája sokkal kedvezőtlenebb lenne Oroszország szempontjából. Obama ugyanis minden látszat ellenére továbbra is a béke emberének tekinti magát, vele lenne tehát a legjobb esélye a megegyezésnek. Markov nem említi meg azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Oroszország kész lenne Amerikát támogatni az iráni atomprogram korlátozásában, és ezért cserében az Egyesült Államok elnézné Kelet-Ukrajna de facto önállósulását. Csak általánosságban figyelmeztet arra, hogy Obama küldetéstudatos vezető, ezért nem lehet vele adok-veszek típusú alkura lépni. Az sem lehet megoldás, ha Oroszország visszakozik, mert az a gyengeség jelének minősülne Amerikában. Markov azt javasolja, hogy „erőt kell mutatni”, és közben olyan javaslatot kell előterjeszteni, amely a küldetéstudatos elnök értékeire apellál.
A szövetségi állam gondolata pedig pontosan ilyen lehet, hiszen Amerika is az, akárcsak a német állam, amelynek konstrukciója szintén amerikai találmány volt annak idején. Nem érdemes Kelet-Ukrajnának különleges státuszt követelni, mert azzal Amerika elismerné az orosz jelenlétet, erre pedig nem lesz hajlandó. Ám ha minden nagy ukrajnai régió a szövetségi állam autonóm egységévé válna, az Markov szerint már egészen más fogadtatásra találhatna Amerikában. Egyúttal Oroszország az áprilisi kelet-ukrajnai referendum előtti állapotokat ismerné el sérthetetlennek (vagyis érvénytelennek tekintené a két helyi kis orosz nyelvű „népköztársaság” függetlenségét, ellentétben a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolásával, amibe Moszkva értékelése szerint a Nyugat hallgatólagosan úgyis beletörődött már). Ha ezen a réven létrejön a béke Ukrajnában, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy Obama és Putyin hamarosan megosztva elnyeri a Nobel-békedíjat – írja az orosz elnöki tanácsadó.
Cikkének megjelenésekor már útban voltak a felségjelzés nélküli páncélosok Kelet-Ukrajnába. Egyelőre tehát még ott tart a terv, hogy „erőt kell mutatni”.