Vallási megbékélés Amerikában?

2016. február 04.

Amerikában nő a vallási megosztottság. A politikai polarizáció azonban nem nő vele. A legfrissebb vallásügyi felmérés szerint van rá esély, hogy a hívők és az ateisták nézetei közeledjenek.

 

Amerikában beköszönthet a vallásosok és a nem hívők közötti megbékélés kora” – kommentálja Elizabeth Bruenig a New Republic hasábjain a Pew közvélemény-kutató legfrissebb vallásügyi felmérését.

A közvélemény-kutatás főbb adatai is megerősítik a korábbi évek statisztikáit: nő a nem hívők aránya. 2007-ben még csak az amerikaiak 16, ma viszont már 23 százaléka nem azonosul semmilyen egyházzal, és közöttük is egyre több az ateista (de még most sem több 11 százaléknál). A hívők viszont továbbra is aktívak, ugyanannyit imádkoznak, és ugyanolyan gyakran járnak vallási közösségbe, mint korábban.

A politikai szimpátiák megoszlása is változatlan. A nem hívők döntő többsége demokrata párti szavazó, a protestánsok többsége jobbra húz, a katolikusok megosztottak a két párt között.

Az adatokból arra következtethetnénk, hogy a vallási alapú megosztottság nem csökken. Kétségtelen, hogy a vallási nézetek továbbra is meghatározó választóvonalat képeznek az amerikai társdalomban, azonban a két oldal mintha közeledne egymáshoz – véli Bruenig. A konzervatív keresztények egyre inkább elfogadják a vallásos szavazók által korábban elutasított liberális értékeket. Mára a keresztények 54 százaléka támogatja a melegházasságot. Mint arról korábban a Metazin is beszámolt, akár egyházat is hajlandók váltani, amennyiben politikai értelemben túl maradinak ítélik felekezetüket. Bruenig szerint ebben szerepe lehet annak, hogy Benedek pápa nagyobb megértést tanúsított a nem hívők iránt, Ferenc pápa pedig nála is megértőbb. A szerző szerint még a protestáns amerikai többségre is hatottak ezzel. Mint Charles Taylor, a tekintélyes kanadai filozófus monumentális monográfiájában kifejtette, a politikai normák változása a vallást is átalakítja.

Mindeközben a nem hívők is megszelídültek. A kétezres évek végén igen népszerű, gyakran a vallási fanatizmus magabiztosságát idéző Új Ateisták kezdeti hitbuzgalma és harciassága alábbhagyott. A vallástalanság továbbra is stigmának számít a politikában, hiszen az amerikaiak 40 százaléka nem szavazna ateista jelöltre. De azért egyre elfogadottabbá válik a vallástalanság, és ahogyan az ateistákkal szembeni ellenérzés csökken, ők is megbékélnek a hívőkkel, és felhagynak a militáns stílussal – idézi a szerző Stephen Bullivan teológust.

A politikai kérdésekben kialakuló konszenzus csökkentheti a vallási megosztottság társadalmi jelentőségét, vagy legalábbis mérsékeltté teheti a kultúrharcot és a világnézeti vitát – véli Bruenig.