A bevándorlás kulturális okai

2016. április 10.

A konzervatív szerző szerint ideje lenne elismerni, hogy Európának szüksége van bevándorlókra. Hiába a magas munkanélküliség, a nyugati kultúrába született fiatalok nem hajlandók elvégezni bizonyos lenézett munkákat.

 

 „Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat a fejlődő országokból és a Kelet-Európából érkező bevándorlókat magasztalni, de tény, hogy nélkülük sokunk élete sokkal rosszabb lenne itt a Nyugaton” – olvassuk Theodore Darlymple pszichiáter-író tollából a Spectator magazinban.

A tavaly óta tartó migrációs válság hatására Európa-szerte felerősödtek a bevándorlást ellenző hangok. A bevándorlás ellenzői egyrészt a terrorizmusra hivatkoznak, másrészt a nyugati civilizációt és a munkahelyeket is féltik. A félelmek középpontjában a Közel-Keletről érkező, többnyire muszlim bevándorlók állnak, de az előítéletekből jut bőven a kelet-európaiaknak is, akiket a jobboldalon előszeretettel vádolnak a munkahelyek elvételével, annak ellenére, hogy a kelet-európaiak több járulékot fizetnek, mint amennyi segélyt és támogatást kapnak.

Darlymple nem a sok százezres tömeg integrációjának kérdéséhez szól hozzá, hanem ahhoz, hogy ha egyszer alacsony képzettséggel nehéz munkahelyet találni, akkor mégis miért találják meg a számításukat bevándorlók tömegei a nyugati világban. Gazdasági és kulturális okokkal magyarázza, hogy a viszonylag nagy munkanélküliség ellenére sok bevándorló talál megélhetést a nyugat-európai államokban. A jóléti államnak hála, a segélyre jogosultaknak egyszerűen nem érdemes elvállalniuk az alacsonyan fizetett munkákat – véli Darlymple. Ennél is fontosabbnak tartja a civilizációs okokat, már csak azért is, mert – egyelőre – a bevándorlók is jogosultak lennének a segélyre. „A sznob kultúra miatt van minden.” A nyugati fiatalok megalázónak tartják az alacsony társadalmi presztízsű munkákat: a takarítás, a betegápolás lényegében megvetendő cselédstátusznak számít, még akkor is, ha az ápolót egészségügyi asszisztensnek avagy kórtermi menedzsernek nevezik át. De a pénztárosok és az egyéb kiszolgáló személyzet társadalmi megbecsülése sem sokkal jobb. Holott ezek a munkák semmivel sem alábbvalók a többinél, kizárólag az össztársadalmi lenézés és megvetés teszi őket azzá.

A helyiek inkább munka nélkül maradnak, mintsem hogy elfogadják az alacsony megbecsültségű munkákkal járó társadalmi státuszt. Ha mégis munkába állnak, akkor csak szükségből teszik, és az ilyen munkában, illetve szolgáltatásban kevés a köszönet. Ezért a legkevésbé megbecsült munkaköröket a más kulturális felfogású, az emberek kiszolgálását nem stigmának tekintő, és anyagilag is jobban rászoruló bevándorlók töltik be. Ők ráadásul meg is becsülik a lehetőséget: Darlymple saját tapasztalata szerint a bevándorlók sokkal megbízhatóbb és jobb munkaerőnek számítanak ezen a területen, mint a kelletlen helyiek. Ő maga is bevándorló ápolót fogadott betegeskedő testvére mellé, nem pedig helyi munkaerőt.