Neoliberális anómia

2016. november 13.

A tekintélyes baloldali publicista a liberális individualizmus kultúráját teszi felelőssé a fóbiák és a lelki betegségek modern járványáért. Úgy véli, az elmagányosodásból fakadó bajok gyógyításához világnézeti szemléletváltásra van szükség.

A neoliberalizmus magányossá tesz és bomlasztja a társadalmat” – olvassuk George Monbiot baloldali aktivista írását a Guardianben.

A cikk apropója, hogy ijesztő statisztikák és kutatási jelentések láttak napvilágot a pszichés betegségekkel kapcsolatban. A brit egészségbiztosító friss adatai szerint az öt évnél fiatalabbak ezreit kezelik stressz és depresszió miatt. A fiatalok körében drámaian nőtt a poszttraumás stresszben szenvedők aránya, a 16-24 éves lányok több mint 28 százaléka küzd valamilyen lelki betegséggel. Nem elszigetelt jelenségről van szó, hiszen az elmúlt három évtizedben világszerte jelentősen gyakoribbá váltak a mentális betegségek. Köztük a kényszerbetegségek és a fóbiák.

Monbiot a tömeges elmagányosodást teszi felelőssé a lelki betegségek járványáért. Kutatások szerint az elmagányosodás gyengíti az immunrendszert, növeli a demencia kockázatát csakúgy, mint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának az esélyét és az öngyilkosságok gyakoriságát. Egyes becslések szerint a stressz negyedével növeli a korai halál esélyét, vagyis nagyjából olyan hatással van ránk, mint napi 15 szál cigaretta elszívása.

Az elmagányosodás pedig a neoliberális társadalom következménye – véli a szerző. Monbiot szerint az individualizmus és a belőle fakadó versenyszellem ellentétes az emberi természettel. A liberális elméletek abból indulnak ki, hogy az egyének önérdekkövető cselekvők, akiket életük során saját, egyéni hasznuk növelése motivál és tesz boldoggá. A liberális egyénkép elszigetelődéshez vezet. Ha az egyén önérdekének minél teljesebb kielégítésére törekszik, akkor embertársai vetélytársak az egyéni javakért folytatott versengésben. 

Monbiot szerint a liberális emberkép ellentétes az ember igazi természetével. Az ember ugyanis közösségi lény, vagyis boldogságához elengedhetetlen, hogy társadalomban éljen, szoros kapcsolatot ápoljon másokkal és közös céljai legyenek. A közösség hiánya, az elszigetelődés fizikai fájdalmat okoz. Ami csöppet sem meglepő evolúciós szempontból, hiszen az ember túlélése évezredeken át a csoporthoz tartozástól függött. Ma azonban a természetes közösségi ösztönt nem tudjuk kielégíteni a neoliberális individualizmus és a belőle következő versenyszemlélet miatt, ami anómiához vezet.

A modern társadalmak kollektív lelki bajainak gyógyításához az önzés kultúráját és a liberális individualizmus világnézetét kell felszámolni – javallja Monbiot. Ám azt már nem fejti ki, hogy ez a szemléletváltás pontosan miből állna, és hogyan lenne megvalósítható. A baloldali aktivista természetesen nem a vallásos közösségekben keresi a megoldást. Arra azonban nem tér ki, mennyiben különbözik az általa felállított kórkép és javallat a 19. századi anarchokommunisták avagy akár Marx elgondolásaitól, akik egyaránt a liberális önzés kultúráját és vele a piaci versenyen alapuló társadalmi rendet akarták meghaladni.