Megosztó pártrendszer

2017. július 25.

Az egyre mélyebb társadalmi és politikai ellentéteket általában a pártok intézményi válságával magyarázzák. Az amerikai politológus szerint azonban sem a pártok centralizációja, sem pedig demokratikusabbá tétele nem enyhíthet a polarizáción.

„Új ötletek kellenek a pártos szembenállás csökkentése érdekében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hagyományos megoldások – a két nagy párt megerősítése és a választások kiélezettebbé tétele – nem alkalmasak a polarizáció visszaszorítására” – írja Lee Drutman politológus a Vox magazinban.

Mint arról a Metazin az elmúlt években többször beszámolt, az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek óta egyre nő a politikai polarizáció, a két párt radikalizálódó hívei pedig egyre kevésbé hajlanak a kompromisszumra. A közép kiürül, a mérsékeltek is hiszterizálódnak és szektásodnak. A folyamat öngerjesztő, hiszen a különböző táborok tagjai így egyre kevésbé érintkeznek egymással: az interneten szegregált ideológiai enklávékban mozognak, és lakóhely szerint is egyre inkább elkülönülnek. Számos kutatás állítja, hogy az emberek rendkívül elfogultak még a tények tekintetében is: a tények pártos elferdítése a csoporthoz tartozás és a lojalitás kifejeződése. A megosztottság olyan méreteket öltött, hogy egyes elemzők már az Egyesült Államok felbomlását sem tartják kizártnak.

A megosztottság csökkentésére tett egyik legnépszerűbb javaslat a részvételt erősítené. Ezen javaslatok alapvetése szerint, ha magasabb lenne az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban folyamatosan csökkenő választási részvétel, az erősítené a mérsékelt pártokat. Az elképzelés logikus, csak sajnos a tények nem igazolják: a részvétel gyakran éppen a szélsőségesebb nézeteknek kedvez, mint arra Drutman is rámutatott egy korábbi elemzésében.

Egy másik, a politológusok körében elfogadott nézet szerint a pártokat kellene megerősíteni, mivel a nagy gyűjtőpártok meggyengülése erősíti a megosztottságot és a személyiség-központú demagóg kampányt. A pártok régen a demokrácia immunrendszereként működtek: a zárt és hierarchikus rendszer mérsékelte a szélsőséges retorikát. De, mint arra Drutman is rámutat, még ha a pártok meggyengülése okozná is a polarizáció erősödését, egyáltalán nem világos, hogy miért fordultak el az emberek a pártoktól. Az egyik iskola hívei szerint a pártok belső demokratizációja az ok: minél kisebb a pártvezetés hatalma, annál kevésbé tudja fékezni a szélsőséges közhangulatot. A másik magyarázat szerint viszont épp ellenkezőleg, a pártok zárt struktúrái erősítik az elitellenes populizmust. Az első magyarázat centralizáltabb és zártabb pártstruktúrát javasol a mérsékelt politika megerősítése érdekében, a második magyarázatból viszont ennek éppen az ellenkezője következik. De bármi legyen is a magyarázat, sajnos a tények azt sem támasztják alá, hogy a kiélezettebb választások a mérsékelt politikát erősítenék – teszi hozzá Drutman.

A cikk végén Drutman óvatosan azt a következtetést fogalmazza meg, hogy a megosztottság csökkentéséhez új megoldásokat kell találni. Egy lehetséges megoldásként a Fair Representation Act rangsorolásos választási rendszerét javasolja: ha a választók preferenciasorrendbe állíthatnák a jelölteket, akkor az eredmény egyrészt sokkal inkább tükrözné a valódi pártszimpátiákat, másrészt pedig arra késztetné a jelölteket, hogy kerüljék a megosztó állásfoglalásokat. Azt persze Drutman sem állítja, hogy a módszer biztosan így működne a gyakorlatban is. És azt végképp nem említi, hogy gyakorlati bevezetésére semmi esély.