„Ha a muszlimok vallásuk nyilvános vállalásával akarnák megélni identitásukat, azzal kizárnák magukat a többségi társadalomból. A modern világban nincs szükség a vallás előtérbe helyezésére” – kommentálja Tomas Avenarius a Süddeutsche Zeitungban a Bertelsmann Alapítvány friss tanulmányát, amely a muszlim bevándorlók integrációját vizsgálja.
A kutatás összességében sikeresnek ítéli a muszlim bevándorlók társadalmi integrációját, és kiemeli, hogy a második generációs bevándorlók többsége nyelvtudás és munkavállalás szempontjából egyaránt integráltnak tekinthető. Az elmúlt évek terrortámadásai és az iszlámellenes politikai erők megerősödése ellenére a németek többsége nem ellenséges a muszlimokkal – nyolcvan százalékukat egyáltalán nem zavarja, ha szomszédai muszlimok. A nemzetközi összehasonlításból a Bertelsmann arra következtet, hogy az integráció leginkább az oktatási és a munkavállalási lehetőségektől függ, nem pedig a bevándorlók vallási hovatartozásától. A szerzők azt ajánlják, hogy a bevándorlók beilleszkedésének megkönnyítése érdekében a németek legyenek toleránsabbak az iszlám szimbólumokkal szemben. Nagy-Britanniában ugyanis az ortodox muszlimok könnyebben találnak megfelelő munkát, amit a tanulmány szerzői annak tudnak be, hogy a brit közpolitika toleránsabb a muszlim vallási szimbólumokkal és szokásokkal kapcsolatban. Példaként az iszlám kendővel kapcsolatos megengedőbb brit szabályokat említik.
A kutatás eredményei összhangban vannak a liberális multikulturalizmus tézisével, miszerint az újonnan érkezettek beilleszkedése akkor lehet sikeres, ha a többségi társadalom is változik. Nemcsak az idegenellenes előítéletek felszámolása szükséges, hanem legalábbis szimbolikus elismerésben kell részesíteni a más kultúrájú és vallású bevándorlókat. Az elmélet szerint minél otthonosabban érzik magukat, annál inkább beilleszkednek az újonnan érkezettek. Amennyiben vallási szimbólumaikat nem ismerik el, például a francia szabályokat alkalmazva tiltják a vallási kendő nyilvános viselését, azzal elzárkózásba kényszerítik a más kultúrájú bevándorlókat. Bár kritikusai gyakran vádolják ilyesmivel, a liberális multikulturalizmus az alkotmányos alapelvek és az alapvető emberi jogok tisztelete alól nem ad felmentést a kulturális vagy vallási hagyomány védelmében.
Avenarius mindazonáltal elvben sem ért egyet a tanulmány ajánlásaival. Úgy véli, hogy a németek nagy többsége éppen azért fogadja el a muszlim bevándorlókat, mert a vallás az utóbbiak számára is magánügy.
De ennél is problematikusabbnak találja, hogy a Bertelsmann vizsgálata kizárólag a másodgenerációs bevándorlókra terjed ki. Szemben a korábbi bevándorlási hullámokkal, újabban egyre több olyan muszlim fundamentalista érkezett Németországba, akik a vallást nem puszta magánügynek tekintik. Az ő esetükben pedig kifejezetten ártalmas a vallás nyilvános elismerése, hiszen ez megerősítheti a demokratikus társadalom alapvetéseit elutasító politikai iszlámot, és megnehezíti az integrációt – véli Avenarius.