Nyomtatás

A mesterséges anyaméh és az abortusz joga

2017. október 19.

Az amerikai bioetika professzor szerint a mesterséges anyaméh megjelenése jelentősen befolyásolhatja a terhességmegszakítással kapcsolatos erkölcsi és jogi vitákat. Az új technológia akár az abortusz jelenlegi jogának szűkítésével is járhat.

A mesterséges anyaméh megjelenése a feje tetejére állíthatja az abortusz körüli vitát” – írja Glenn Cohen harvardi bioetika professzor a Vox magazinban.

Az elmúlt évtizedekben a nagy világnézeti kérdések körüli viták rendre fellángolnak Amerikában. Ennek részben a technológiai fejlődés az oka. Mint arról a Metazin is beszámolt, a tudományos fejlődés jelentősen befolyásolja az abortusz szabályozásával kapcsolatos erkölcsi és jogi dilemmákat. A modern szűrővizsgálatok már a magzati időszakban lehetővé teszik a korábban nehezen vagy egyáltalán nem kimutatható rendellenességeket, ami felveti annak a kérdését, hogy szabad-e enyhébb avagy súlyosabb fogyatékosság esetén megszakítani a terhességet akár a terhesség harmadik trimeszterében is. A géntechnológiai beavatkozások elvben az emberformálás lehetőségét is felvetik: a hibás gének módosítását, de akár a születés előtti nemmeghatározást is.

Cohen szerint a mesterséges méh elterjedése hasonlóan súlyos erkölcsi kérdéseket vet majd fel az abortusszal kapcsolatban. A szerző felidézi, hogy egy philadelphiai klinikai kutatócsoport idén áprilisban sikeres kísérleteket folytatott: koraszülött, önálló életre alkalmatlan bárányokat tartottak életben négy hétig a mesterséges anyaméh segítségével. A mesterséges méhben nevelt bárány-magzatok megszülettek, és teljesen egészségesek, nincs jele a koraszülésből fakadó komplikációknak.

A technológia még messze van attól, hogy emberek esetében is alkalmazzák, de Cohen szerint csak idő kérdése, hogy ez is megtörténik, hiszen az eddigi kísérletek fényében remélhető, hogy a mesterséges méh a koraszülött csecsemők életét is megmentheti. Egyúttal azonban az új technika az abortusszal kapcsolatos szabályok revízióját is szükségessé fogja tenni – véli Cohen. Az abortusz joga ugyanis jelentős részben a női önrendelkezés elvén alapul. Az abortusz támogatói egyebek között azzal érvelnek, hogy a női testben növekvő zigóta nem tekinthető önálló emberi lénynek, ezért nem illetik meg a kifejlett egyénekre vonatkozó alapvető szabadságjogok, vagy legalábbis az anya önrendelkezési jogai erősebbek a magzat jogainál. Vannak filozófusok, akik szerint, még ha jogi szempontból egyénnek tekintenénk is a magzatot, akkor sem lenne az anya kötelezhető a kihordására.

De mi történne, ha lehetővé válna, hogy a magzatot az abortusznál nem lényegesen nagyobb beavatkozással ki lehetne venni a méhből és mesterséges méhben lehetne „kihordani”? – játszik el a gondolattal Cohen. Ebben az esetben a magzat léte biológiai értelemben nem függene az anyától, és a mesterséges méhbe történő áthelyezés után semmiképpen sem lehetne az anyai test részének tekinteni.

Mindebből az következik, hogy a mesterséges méh elterjedése az abortusz jogának korlátozásával járhat – írja Cohen. Másrészt viszont nőhet a szülői önrendelkezés, hiszen az anya akár még a születés előtt, a második és a harmadik trimeszterben is lemondhat a gyerekéről. Az apáknak is több joguk lenne, ugyanis jelenleg nekik nincs törvényes joguk beleszólni az anya terhességmegszakítással kapcsolatos döntésébe. Cohen végül óvatosan utal rá, hogy az amerikai abortuszt legalizáló 1973-as alkotmánybírósági döntés említést tesz nem csak a várandóssággal kapcsolatos, hanem az anyaságból fakadó terhekről is, egyebek között a nem kívánt gyermek megszületéséből fakadó pszichés stresszről. Ezt az érvet ugyan az elmúlt évtizedekben nem nagyon vették elő az abortusz körüli vitákban, de Cohen elképzelhetőnek tartja, hogy ha az anyai önrendelkezés melletti érvelés meggyengül, akkor az abortuszt támogatók ismét elővehetik.