Nyomtatás

Az ópium Amerika vallása

2018. március 1.

Az Egyesült Államokban egyre súlyosabb problémákat okoz a tömeges ópiátfüggőség. A konzervatív publicista szerint Amerika civilizációs válságon megy keresztül.

„Marx szerint a vallás a nép ópiuma.  Úgy tűnik azonban, hogy manapság az ópiátok válnak a nép vallásává” – olvassuk Andrew Sullivan konzervatív publicista terjedelmes esszéjét a New York magazinban.

Az Egyesült Államokban egyre súlyosabb probléma a kábítószerfogyasztás. Az ópiátok fogyasztása az elmúlt harminc évben járványszerű méreteket öltött. A folyamat a 90-es években kezdődött, amikor olyan fájdalomcsillapítók jelentek meg, amelyek elvileg nem okoznak függőséget. A gyógyszerlobbi mindent elkövetett e szerek népszerűsítéséért, a páciensek örültek, hogy könnyen hozzájuthatnak az amúgy illegális hatóanyagokhoz, az orvosok pedig két tűz közé kerülve a könnyebb utat választották, és tömegesen írták fel az ópiátokat, amelyek egy jelentős részét aztán nem is maguk a páciensek fogyasztották el. Statisztikák szerint ma kétmillió amerikai ópiátfüggő. 2016-ban több mint 63 ezren haltak meg kábítószer-túladagolásban, közülük 42 ezren valamilyen ópiátszármazék használatától. Tavaly az ópiátok több amerikait öltek meg, mint a mellrák.

Sullivan felidézi, hogy a mákgubó bódító hatását már az ókorban is ismerték. Amerikában sem most jelent meg a szer. A polgárháború idején is népszerű volt a katonák körében, és a 19. század második felében, az iparosítás idején is hódított az ópium. Nemcsak a nyomor, hanem az életmód gyökeres megváltozása is hozzájárult a kábítószer népszerűségéhez – írja Sullivan. A vidékről a nagyvárosba költöző gyári munkások nehezen tudtak hozzászokni az új életformához, ami anómiához vezetett.

Sullivan úgy látja, hogy ma mintha a 19. század végivel ellentétes folyamat okozna össztársadalmi anómiát. Az ópiáthasználat különösen a volt ipari régiókban elterjedt. Az állás nélkül maradt munkások nemcsak a biztos megélhetést, hanem az önbecsülés forrását is elvesztették. Egyre több a válás, különösen a fehér középosztály körében nőtt a válások aránya. A hagyományos közösségek, például a társadalmi szempontból fontos szomszédságok fellazultak, a helyüket hovatovább a virtuális közösségi oldalak veszik át. A vallás visszaszorulóban. Az életcéljukat elvesztő egyének közösségi élmények híján az ópiátok segítségével próbálják pótolni az oxitocint, a boldogsághormont – véli Sullivan.

A jelenség oka a szabadpiaci kapitalizmus természetében keresendő – írja Sullivan. „Az egyre erősebb piaci erők aláássák a társadalmi stabilitást, lerombolják a hagyományokat, a vallást, a civil közösségeket – mindent, amit a konzervatívok nagyra becsülnek.” Sullivan utal Daniel Bell híres könyvére, A kapitalizmus kulturális ellentmondásaira, amelyben a tekintélyes szociológus megjövendölte, hogy a kapitalista piac aláássa a kapitalizmust megalapozó erényeket. A közösségi erények és a protestáns munkamorál helyét a fogyasztói társadalom, az érzéki élvezetek és az én felszabadítása veszi át. „Amíg ezeket a mélyebb társadalmi, kulturális és pszichológiai problémákat nem oldjuk meg, amíg nem adunk új értelmet az életnek vagy támasztjuk fel a vallást, addig virágozni fog a mák” – állapítja meg Sullivan.