Kell egyáltálán a kiegyensúlyozott sajtó?

2018. május 1.

Ha a fősodorhoz tartozó média nem biztosít teret a konzervatív nézeteknek, akkor a jobboldal önálló alternatív médiateret fog létrehozni. Ez pedig tovább erősítheti a közélet megosztottságát, hiszen kiegyensúlyozott tájékoztatás híján a politikai belgáknak lassan egyáltalán nem marad hely a térben.

Ha a liberálisok meg akarják fékezni a jobboldali intézmények, egyebek között a Fox News és a Liberty University térnyerését, akkor több megjelenési lehetőséget kell biztosítaniuk a konzervatívoknak a független fórumokon” – írja Nicholas Phillips, a politikai sokszínűség támogatására létrejött Heterodox Academy tagja a jobbközép Quillette magazinban.

A cikk apropója a Kevin D. Williamson publicista menesztése körüli botrány. A liberális konzervatív Atlantic magazinnál március óta alkalmazott konzervatív véleményvezért azután bocsátották el, hogy kiderült, Williamson korábban emberölésnek minősítette az abortuszt, hozzátéve, hogy ezért a magzatelhajtást akár halálbüntetéssel is lehetne sújtani. Nem ez az első eset, hogy politikai nézetei miatt távolítanak el egy szerzőt egy olyan sajtóterméktől, amely szándékai szerint éppen a sokszínűséget szeretné képviselni. A Metazin 2006-ban beszámolt Ben Domenech jobboldali publicista esetéről, akit a Washington Post a kiegyensúlyozottság érdekében vett fel, de aztán az olvasók tiltakozása miatt gyorsan megvált tőle.

Ahogyan a korábbi hasonló eseteket, Williamson elbocsátását is nagy vita követte. A jobboldalon a fősodorhoz tartozó média baloldali liberális elfogultságának újabb tanúbizonyságát látják az ügyben. A baloldal általában védelmébe vette a döntést, sőt, volt, aki úgy vélekedett, hogy Williamson alkalmazása eleve hiba volt, minthogy túlzottan jobboldali nézeteket vallott, jelenléte tehát nem egyszerűen erősítette a sokszínűséget.

Osita Nwaneu, a baloldali liberális Slate kolumnistája pedig azzal érvelt, hogy még ha kisebbségben vannak is, azért a jobboldali véleményeknek is jut hely a nagyobb lapokban. Ráadásul, tette hozzá Nwaneu, a közélet sokszínűségéhez nem kell, hogy minden médiaorgánum maga is kiegyensúlyozott legyen. Hiszen a balra húzó médiát ellensúlyozza a jobbra húzó, így aki akar, könnyen tájékozódhat a különféle véleményekről.

Phillips szerint Nwaneu mindkét érve csúsztatásra épül. Egyrészt nem igaz, hogy a média elfogulatlan. A fontosabb nyomtatott és elektronikus orgánumokban egyaránt a baloldali liberális nézetek dominálnak. A sokszínűség nevében alkalmazott jobboldali háziszerzők pedig maguk is inkább középutasok, semmint jobboldaliak. És még így is állandóan védekezésre kényszerülnek az elégedetlen olvasók támadásai miatt.

De ennél is nagyobb hiba egy kalap alá venni a sajtótermékeket – írja Phillips. A magát mértékadónak nevező, fősodorhoz tartozó országos sajtót nem lehet egyenlőnek tekinteni a kisebb, szektás orgánumokkal. A mértékadó napilapok, magazinok és televíziók a politikai nyilvánosság egészét kívánják elfogulatlanul szolgálni. Ehhez pedig igenis szükséges arányos lehetőséget adni minden nézetnek.

Ha a magát mértékadónak tekintő sajtó diszkriminálja a konzervatív véleményeket, akkor azzal csak a közéleti megosztottságot erősíti – figyelmeztet Phillips. Amennyiben nem kapnak teret a fősodorhoz tartozó országos orgánumokban, a konzervatív szerzők saját, bevallottan szektás, alternatív médiateret hoznak létre. Ennek hatására nemcsak a jobboldali választók, de a mérsékeltek is könnyen elfordulhatnak a mértékadó, ám a baloldal irányába elfogult sajtótól. Ez pedig aligha szolgálhatja a sokszínűséget és az érdemi párbeszédet.