Az internet guruk szinte minden évben bejelentenek egy információs forradalmat. Már számozzák is a legújabbat. A világháló atyja szerényebb. Nem számoz, inkább csinál még egyet.

Mind többet hallani a „Web 2.0” vagy „webkettő” kifejezést. Az O’Reilly Media, az információs technika bennfenteseinek honlapja jóvoltából került a köztudatba. De nehéz megmondani, hogy mi is a Web 2.0, ezt maga Tim O’Reilly is elismeri. A kérdésről írt összefoglaló tanulmányában színes ábrák, szuggesztív bűvszavak, és főként példák szemléltetik, hogy miben különbözik a Web 2.0 a dotcom válság előtti világhálótól, a Web 1.0-tól.

Az új korszak hírnökei a Google, a Wikipedia, a blogok, a fájlcserélő programok és az internetes közösségi oldalak. Mindegyiket az interaktivitás és a testreszabhatóság (perszonalizáció) jellemzi. A másik újdonságuk az, hogy a tartalmat kategorizálják, és adatbázisba rendezik, ezzel segítve a könnyebb felhasználást. O’Reilly a Web 2.0 jellemzői közé sorolja még a webes megoldások térhódítását a nem internetes felhasználások területén, és a különböző programok közötti nagyobb átjárhatóságot.

Mások szerint viszont zsurnalisztikus nagyotmondás forradalmi változásról beszélni. Paul Boutin internetes szakíró elismeri, hogy a dotcom-lufi kipukkadása óta üzleti szempontból valóban nagy átalakulás ment végbe. A válságot túlélő internetes cégek megváltoztak, az új cégek nem hasonlítanak a régiekhez. A régi és az új óriások nem az internettel kapcsolatos délibábos várakozásokból, a jövőbeli csodás profit reményéből élnek, hanem a már most jövedelmező, piacképes szolgáltatásokból. Ami viszont a dolog technikai oldalát illeti, a „hangzatos neologizmus” ellenére a Web 2.0 Boutin szerint csak kifinomultabb és továbbfejlesztett változata a Web 1.0-nak.

„Web 2.0 konferenciák sokaságát rendezik. Híres előadók papolnak a Szép Új Világ eljöveteléről, bárki néhány kattintással feltöltheti a fényképeit, vagy zenét tölthet le” – ironizál egy másik szakíró, John C. Dvorak a PC Magazinban. Cikkének címe: A Web 2.0 humbug.

És mi a véleménye a web második eljöveteléről az internet alapító atyjának? „Az internet forradalmi változások küszöbén áll” – mondta Tim Berners-Lee a nemrég Edinburghban megtartott 15. Nemzetközi Világháló Konferencia megnyitó előadásában. De ő nem a Web 2.0-ra utalt. „A Web 2.0 kifejezést egy vállrándítással intézi el” – olvassuk az International Herald Tribune-ban.

Berners-Lee mostanában a szemantikus web kialakításán fáradozik. „A szemantikus web elnevezés még sokaknak idegenül csenghet, pedig nem mást, mint a világhálót fogjuk majd így nevezni (vagy legalábbis erre az elképzelésre fog épülni a modern World Wide Web) – írja Gottdank Tibor a Szemantikus web: Bevezetés a tudásalapú Internet világába című könyvében, amelynek első fejezete a kiadó, a ComputerBooks jóvoltából a neten is olvasható. – Gondoljunk csak arra, hogy miféle lehetőségek rejtőznek azokban az adatokban, amelyek a weben óriási mennyiségben léteznek, milyen hatalmas ugrást jelentene a web fejlődésében és mindennapi életünkben, ha ezeket az adatokat nem csupán mi, hanem nagy teljesítményű, villámgyors számításokra képes gépek is megértenék és szervezni tudnák.”

Majd így folytatja: „Okos kis alkalmazások fogják egyszerűsíteni életünket a világhálón. Lefoglalják számunkra a repülőjegyet a Fidzsi-szigetekre (természetesen az ablak mellé, a nemdohányzó részre), megrendelik a hiányzó Isaac Asimov regényt (naná, hogy a kemény borítójút, mert azt szeretjük), figyelmeztetnek minket arra, hogy 30-án szülinapja van a kedvesünknek (ezért egy kis program körülnéz, milyen új thrillereket lehet kapni a DVD filmek között). A webes keresők nem ’ész nélkül’ fognak szavak vagy kifejezések után kutatni, hanem értelmezni fogják, hogy a keresett ’krumplistészta’ kifejezés egy ételt jelent, amit ’grenadír marsnak’ is hívnak, így erre a kifejezésre is kapunk keresési eredményeket stb.”

„Miközben a Web 2.0 elnevezés terjedni kezd a köztudatban – írja az International Herald Tribune az edinburghi konferenciáról szóló beszámolójában –, a világháló szürkeállománya már olyan újításokon dolgozik, amelyeket aztán talán majd Web 3.0-nak fognak elnevezni.”

Mármint az internetguruk. Berners-Lee valószínűleg akkor sem hangzatos jelszavakon töri majd a fejét. A szerény zseni már a web feltalálása után is azt mondta, hogy nem is volt nehéz megcsinálni.