Milton Friedman, a nemrég elhunyt Nobel-díjas közgazdász szerint a politikai szabadság elválaszthatatlan a szabadpiactól. Pinochet katonai diktatúrájában az ő neoliberális tanait ültették át a gyakorlatba. Friedman úgy vélte, hogy Chile példája is őt igazolja.
„Milton Friedman, a közelmúltban elhunyt libertárius közgazdász megreformálta a monetáris politikát. Kritikusai szerint túlzásba vitte az államellenességet, és amennyire sikeres volt közgazdásznak, annyira kudarcot vallott filozófusként” – adta hírül nemrégiben a Metazin.
Friedmant mindenben libertárius eszmék vezérelték. Csakúgy, mint a társadalmi kérdések szabályozását, az állami újraelosztást is ellentétesnek gondolta az egyéni szabadsággal. Nem azért szállt szembe a keynesiánus felfogással, amelyben az állam adókkal és pénzköltéssel szabályozza a gazdaságot, mert nem tartotta járható útnak, hanem mert az állami újraelosztásban is az egyéni szabadságra leselkedő veszélyt látott.
„Miközben a közgazdászok a nemrég elhunyt Milton Friedmant világszerte a szabadság bajnokának tekintik, a chicagói közgazdász délen inkább pusztító hurrikánként él az emberek emlékezetében” – olvassuk Walden Bello bangkoki szociológus cikkét a baloldai Zmag internetes magazinban.
A szocialista Salvador Allende kormányát megbuktató, és a hatalmat 1973-ban puccsal magához ragadó Pinochet antikommunista katonai diktatúrájának neoliberális gazdaságpolitikáját a „chicagói fiúknak”, Friedman tanítványainak közreműködésével írták. Pinochet alatt a gazdaságot teljesen átalakították. Privatizálták az állami vagyont, és csökkentették az állami újraelosztást. Magánnyugdíj-biztosítókkal váltották fel az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszert.
Maga Friedman is ellátogatott Chilébe, és 1975-ben A szabadság törékenysége címmel előadássorozatot tartott a monetarista gazdaságpolitikáról. Egy rövid megbeszélés erejéig Pinochet elnök is fogadta. Friedman 1982-ben a Newsweek magazinban méltatta Pinochetet, aki „elvi alapon állt ki a szabadpiac mellett”. A „chilei gazdasági csodát” pedig a második világháború utáni német gazdasági újjászületéshez hasonlította.
Bello szerint azonban csodáról szó sem volt. Tíz év alatt két nagyobb recesszió is kialakult. 1974-75-ben 12 százalékkal, 1982-83-ban 15 százalékkal csökkent a chilei GDP. „A szabadpiac ideológusainak várakozásával ellentétben, 1974 és 1989 között, Pinochet rezsimje idején az évi átlagos növekedés mindössze 2,6 százalékos volt. 1951 és 1971 között viszont 4 százalékos.” A szegények száma is jelentősen nőtt, és az újraelosztás csökkenésével a társadalmi különbségek is nagyobbak lettek.
Friedmant azonban mindez nem tántorította el. „1975-ös chilei előadásomban arról beszéltem, hogy a szabadság törékeny, és elsősorban az állami beavatkozás veszélyezteti. A szabadságot a szabadpiac védheti meg. Szabadpiac viszont ott működik a leghatékonyabban, ahol politikai szabadság van. Vagyis előadásomban a diktatúra ellen szólaltam fel – nyilatkozta Friedman 2000-ben a PBS csatorna Commanding Heights című műsorának. – A mondandóm lényege az volt, hogy a szabadpiacok aláássák a politikai hatalomkoncentrációt és ellenőrzést. A chilei gazdaság jól teljesített, és ez ellehetetlenítette kormányt, így a katonai diktatúrát demokrácia válthatta fel. A chilei események igazolták, hogy a szabadpiac valóban politikai szabadsághoz vezet.”
Pinochet katonai diktatúrája 17 évig tartott. Az 1990-es szabad választásokon hatalomra kerülő kormány szakított a neoliberális gazdaságpolitikával. A szegénység és egyenlőtlenség visszaszorítása érdekében az állami újraelosztás fokozatos növelése mellett döntött. Adót emelt és jelentősen növelte a szociális, az oktatási és az egészségügyi kiadásokat. 1997-ig évi 8 százalékkal nőtt a gazdaság.