A baloldali publicista aránytalannak és abszurdnak tartja, hogy a szólásszabadság egynémely védelmezőjének a progresszív eltörléskultúra jutott eszébe a Salman Rushdie elleni merényletről, miközben szót sem ejtenek róla, hogy jobboldali konzervatívok könyveket tiltanak ki az iskolákból.

A kultúrharc hívei a politikát a kultúráért és az identitásért folytatott küzdelemnek tartják. A keresztény konzervatív szerző szerint ez rendben is lenne, csakhogy a gyakorlatban nem a politika szolgálja a kultúrát, hanem fordítva. Különösen aggasztónak tartja, hogy a keresztény jobboldal is pártpolitikai szereplővé vált, s ezzel alapvető érdekeit kompromittálja.

Az ukrajnai háborút nemcsak befolyási övezetért, területért és erőforrásokért vívják, hanem az orosz emberek tudatáért is. A Kreml narratívája szerint Oroszország a hanyatló nyugati civilizáció és annak értékei ellen is harcol. Még ha győzne is, nagy kérdés, hogy az oroszok boldogabbak lennének-e az eurázsiai civilizáció részeként.

A háború szörnyű pusztítással jár, de a modern társadalmak kialakulásában mégis kulcsszerepe volt. Az ikonoklaszta történész legújabb kutatásai szerint a mezőgazdaság mellett a hadviselés volt az elmúlt tízezer év legfontosabb civilizációs ösztönzője.

A címben szereplő két meghatározás sehogyan sem fér össze, ezért az illetékesek megpróbálják az egyiket szemérmesen eltagadni. Az egyik legismertebb lett tömeggyilkos esete mindennapos a Baltikumban, ahol a szovjet megszállókkal szembeni gyűlölet sokakat a náci megszállók bűntársaivá tett.

Az Oroszország elleni bojkottért a résztvevő államok is nagy árat fizetnek. A szankciók nagy károkat okoznak az orosz gazdaságnak, két német közgazdász szerint azonban Putyin hatalmát nem veszélyeztetik, és a háború lezárását sem segítik elő. A Nyugat – állítják – sokkal hathatósabban támogathatná Ukrajnát szankciók nélkül.

Sokan gondolják, hogy a baloldali pártok piac- és tőkellenes szociális demagógiával nyerhetik vissza az egyszerű emberek támogatását. A szociáldemokrata amerikai politológus szerint ez tévedés.

A francia baloldalon erős hagyománya van az Izrael-ellenességnek, és ez legutóbb egy – igaz, gyorsan visszavont – parlamenti határozati javaslatban is megnyilvánult. A sztárfilozófus szerint ez a hagyományos szocialista antiszemitizmus keretébe illeszkedik.

Olaszországban a rendkívüli választás kiírása után a nagyobb pártokról leszakadók sorra közlik, hogy középre állnak. Ennek az önmeghatározásnak azonban a mai politikai viszonyok között egyszerűen nincs tartalma. Egyrészt az illetők nem igazi centristák, másrészt manapság a centrumnak nincs esélye.

Egyre több kutatás állapítja meg, hogy az emberek világszerte elfordulnak a hírektől. Elegük van a médiát uraló szenzációhajhász negatív tudósításokból, és lelki egészségük megőrzése érdekében inkább egyáltalán nem követik a híreket.

A világ közgazdászai korántsem értenek egyet sem abban, mennyire veszélyes az infláció, sem pedig abban, hogyan kezelendő. A neves gazdaságtörténész nem lát ebben semmi meglepőt, hiszen a komplex rendszerek jövője nem jósolható meg. Ha szerencsénk van, az infláció megrázkódtatás nélkül megfékezhető. Ha nem, akkor akár a totális társadalmi összeomlás sem kizárható.

Franciaországban a júniusi parlamenti választás előtt baloldal, jobboldal és centrum kórusban hangoztatta, hogy a vásárlóerő szinten tartása lesz a fő gondja, ha győz. A választás után viszont már arról is szó van, hogy az állam már így is nyakig ül az adósságban.

Szép dolog az olvasóközönség adományaiból finanszírozott média, csak sajnos rendkívül elfogult és megosztó. Sokat szidták a hirdetésekből élő médiát, mondván, hogy a nagyvállalatok érdekét szolgálja, ma viszont már egyre többen sírják vissza.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság friss, precedensértékű ítéleteit a jobboldal az alkotmány eredeti szellemének helyreállításaként értékeli. A baloldali liberálisok viszont azzal vádolják a konzervatívokat, hogy a társadalom többségével szemben bírói túlhatalmat gyakorolnak. Mindkét oldal azzal vádolja a másikat, hogy a bíróságot politikai céljaik elérésére használják.

Az úgynevezett realista iskola szerint Ukrajna és Oroszország egyaránt az érdekeiért harcol, márpedig Oroszország érdekei éppoly legitimek, mint Ukrajnáéi. A francia professzor szerint viszont támadó és megtámadott közé nemcsak nem erkölcsös, hanem nem is észszerű egyenlőségjelet tenni.

Az Európai Unió német mintára szűrné ki az illegális online tartalmakat. A dán jogvédő szerint hiába igyekszik tiszteletben tartani a véleményszabadságot, az új szabályok lehetőséget teremtenek a cenzúrára. Nem véletlen, hogy elnyomó rezsimek is előszeretettel másolják.

Évtizedek óta folyik a vita arról, hogyan viszonyuljon a feminizmus a szabados szexualitáshoz. A konzervatív szerző szerint a szexuális forradalom kultúrája normává teszi a nők kizsákmányolását. Bírálói azt vetik a szemére, hogy az ötvenes évekhez térne vissza, és erényövet kötne a nőkre.

A nemzetközi kapcsolatok realista iskolájának főprofesszora szerint természetes dolog, hogy Oroszország regionális dominanciára törekszik, és a NATO bővítése ebbe az ambícióba ütközött, vagyis a Nyugat váltotta ki az orosz agressziót. Az ezzel ellentétes vélemény megfogalmazója korántsem tekinti magát idealistának, sőt, nagyon is realistának látja álláspontját.

Évszázadok óta zajlik a vita arról, hogy hány embert képes eltartani a Föld, és hogy teherbíróképessége határt szab-e a népességrobbanásnak. A hobbista demográfus (főfoglalkozására nézve elméleti fizikus) szerint a ma rendelkezésre álló adatok alapján nem kell globális túlnépesedéstől tartani. De azért van mitől félnünk. Az erőforrások kimerülése és az afrikai demográfiai robbanás okozhat még súlyos válságokat.

A fejlett országokban régóta tart a vita a termelés hazatelepítéséről. A koronavírus miatti lezárások, majd az ukrán háború okozta szállítási problémák kapcsán még fontosabbá vált a gazdasági szuverenitás. A kérdés csak az, hogy mekkora problémát okoz a Keletre szervezett gyárak hazatelepítése.