Némelyik amerikai diplomás anyagilag szinte belerokkan az egyetemi költségekbe. Az egyetem befejezése után sokan hosszú évekig nyögik a diákhitelt. Egyre magasabbak a tandíjak, és az egyéb jogcímen beszedett díjak is sokasodnak.
„Az egyetem legfontosabb feladata a fiatalok felesleges szabadságának felszámolása a diákhitel segítségével. Egyetemünket ez a megfontolás vezette, amikor jelentősen megemeltük a tandíjat, lépést tartva a vezető felsőoktatási intézményekkel (például a George Washington Egyetemmel, ahol az éves tandíj közel 40 000 dollár). Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy mindenféle egyéb jogcímen is igyekszünk pénzt beszedni Öntől [1]. A beiratkozásért, az órákon kívüli programokért, a számítógép-használatért külön kell fizetnie, és egy kisebb összeget kérünk egyéb, előre nem látható kiadásokra is. Örömmel tájékoztatjuk, hogy egyetemünk idén kísérleti jelleggel bevezeti a hóeltakarítási díjat, és azoknak, akik előadás közben szeretnének leülni, külön kell fizetniük a székért, továbbá a kollégiumban fizetőssé tesszük a mellékhelyiséget” – olvassuk a baloldali Nationben.
A fiktív egyetemi köszöntőlevél szerzője Barbara Ehrenreich [1] baloldali aktivista és szociológus, aki feladta szépen induló természettudósi karrierjét, hogy egészen a társadalmi reform ügyének szentelhesse magát. Nagysikerű szociográfiái személyes tapasztalaton alapulnak. Beállt pincérnek, takarítónak, segédápolónak, hogy megtudja, „hogyan (nem) lehet megélni Amerikában [1]” ilyen munkákból.
Az egyetemi évkezdet alkalmából írt szarkasztikus publicisztikájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a magas tandíjon kívül az egyetemek egyre nagyobb előszeretettel szednek mindenféle egyéb díjat is a diákoktól.
A Metazin is beszámolt róla, hogy a nyakló nélküli eladósodás miatt egyre több középosztálybeli család szegényedik el [1]. Különösen a diákok vannak nehéz helyzetben [1]. Egyetemi tanulmányaik finanszírozására az amerikai diákok átlagosan 20 000 dollár (4 millió forint) hitelt vesznek fel. Ennek egy részét tandíjfizetésre, a többit megélhetésre fordítják. A jól fizető állásokhoz szükséges diplomák megszerzése különösen drága. Egy jogászhallgató akár 100 000 dollár (20 millió forint) adósságot is felhalmoz, mire elvégzi az egyetemet.
A hitel visszafizetését az iskola befejezése után kezdik meg. A törlesztő részletek mindössze a havi fizetés néhány százalékát teszik ki, de így is óriási terhet jelentenek. Sok pályakezdő napról-napra él, és kénytelen bármilyen állást elfogadni [1]. Charles Murray konzervatív politológus már azt is felvetette, hogy kevesebb diákot kellene felvenni az egyetemre [1].
„Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy egyetemünk nem vállal felelősséget azért, hogy a nálunk szerzett diplomával talál majd olyan munkát, ahol eleget kereshet a diákhitel visszafizetéséhez. Tájékoztatásul közöljük, hogy a három-négy éve végzett hallgatóink többsége ma is pincérként, iskolai pszichológusként vagy informatikusként dolgozik éhbérért, és berendezkedett az élethosszig tartó diákhitel-törlesztésre” – élcelődik Ehrenreich.
Az egyetem feladata, hogy felkészítsen az életre. Ehrenreich szerint minden bizonnyal ezt szolgálja a magas tandíj és az egyéb díjak: az eladósodást nem lehet eléggé korán elkezdeni. És, teszi hozzá, az egyetem a diákhitel felvételéért nem számol fel pluszköltséget. Még az idén.