Dél-Afrikában a kormány éveken át babonás hiedelmeket táplált az AIDS-szel kapcsolatban, és elmulasztotta a fertőzöttek kezelését. Elnökváltás kellett a változáshoz.

„A Harvard Egyetem kutatóinak becslése szerint Dél-Afrika 365 ezer ember életét menthette volna meg [1] az új évezredben, ha hajlandó lett volna antivirális szerekkel ellátni az AIDS-betegeket, és gyógyszert adott volna a fertőzött terhes asszonyoknak, hogy ne adják tovább a betegséget a magzatuknak” – tudósít Celia W. Dugger a New York Timesban.

A tanulmány [2] szerzői egyértelműen Thabo Mbeki [2] elnököt teszik felelőssé több százezer ember haláláért, minthogy az államfő nem volt hajlandó elismerni az AIDS vírusos eredetét, és nem fogadta el, hogy antivirális szereket kell alkalmazni a járvány megfékezése érdekében.

Mióta szeptemberben Mbeki távozott a hatalomból, megváltozott a helyzet. Leváltották az egészségügyi minisztert, akinek az volt az álláspontja, hogy az AIDS-et fokhagymával, citromlével és céklával kell kezelni. Orvosság csak a betegek 23 százalékához jutott el (nyugati segélyszervezetek jóvoltából), miközben a szomszédos Botswanában az AIDS-esek csaknem háromnegyedét kezelték az orvostudomány előírásai szerint. Az ár 335 ezer felnőtt és 30 ezer csecsemő élete volt. Ma a világ egyetlen országában sincs annyi AIDS-beteg, mint Dél-Afrikában (5 millió 700 ezer), és sehol sem oly magas az AIDS-esek aránya az összlakossághoz képest (csaknem egy az öthöz).

A Metazinban is olvasható volt, hogy az afrikai felszabadító mozgalmakból létrejött kormányzatok sokkal inkább a vezérelv alapján működtek [2], semmint a demokrácia szabályai szerint. Dél-Afrikáról is szó volt az elemzésben, és ugyanez a jelenség mutatkozott meg az AIDS (félre)kezelésében is. Jaj volt annak, aki szembe mert szegülni a hivatalos állásponttal. Nelson Mandela, az új Dél-Afrika legendás első elnöke 2002-ben megpróbálta, de a vezetők egymással versengve hurrogták le és szégyenítették meg a nyilvánosság előtt, hogy kivívják Mbeki jóindulatát.

Az elnöki hivatal alaposan leteremtette Malegapuru Makgoba [3] immunológust is, aki a kormány által összeállíttatott 1500 oldalas tudománytalan dokumentációt kommentálva figyelmeztette Mbeki elnököt, hogy Dél-Afrika köznevetség tárgya lesz, és ismét a világ páriájává válik, ha nem hisz a tudósoknak. Az elnöki hivatal erre megvádolta a professzort, hogy az ország elnökével szemben a nyugati tudomány rasszista eszméinek szolgálatába szegődik. A hivatal ugyanis mérgezőnek minősítette a vírusellenes szereket, és terjesztésükről az volt a véleménye, hogy kizárólag a profitéhes imperialista nagyvállalatok érdekeit szolgálná. Rasszizmus azért kerülhetett szóba, mert a kormányzat szerint az AIDS-ellenes kampánnyal a Nyugat az afrikai embert akarta lejáratni, úgymond, szexuális telhetetlensége miatt.

A mostani átmeneti időszak után jövőre valószínűleg Mbeki ellenfele, Jacob Zuma lesz az államelnök, s bár elvben kettejük közül Mbeki volna inkább értelmiségi alkat, ebben az ügyben az új elnökkel jobban járnak majd az AIDS-betegek. Ha másért nem, hát azért, mert az új vezető szakítani akar Mbeki örökségével.