A szabadságjogokra való hivatkozás nem hatja meg Kína vezetőit, tovább cenzúrázzák az internetet. Vajon célt érhet-e a Nyugat, ha a szabad kereskedelem elvére hivatkozik?
„Most, hogy a Google szembeszállt a kínai cenzúrával, az Obama-kormánynak alkalma nyílik rá, hogy sürgesse a kínai információs piac megnyitását [1]. Ennek módja az lehetne, hogy a Világkereskedelmi Szervezethez fordul” – írja Ronald Bailey [2] a Reason libertárius magazinban.
Az írás két Marx-idézet között egy amerikai civil szervezet kezdeményezését ismerteti. Bailey bevezetőben azt idézi a Kommunista Kiáltványból, hogy a burzsoázia a „végtelenül megkönnyített közlekedés” révén vonja be bűvkörébe a világ országait. És persze a „közlekedés” (a kommunikáció) egyik legegyszerűbb közege ma az internet. Marx egyébként hűtlen utódai azonban e téren ellenállnak a burzsoázia törekvéseinek.
Az Első Alkotmánykiegészítés Koalíciója [3] (FAC) az emberi jogok és az átlátható kormányzás ügyeivel foglalkozik, és ebből a szempontból tartja aggályosnak, hogy Kínában harmincezer főnyi cenzorhadsereg figyeli árgus szemekkel az internetet, és a hatóságok legalább 18 ezer külföldi honlapot elérhetetlenné tesznek. A Kínai Nagy Tűzfal [3] működéséről a Metazin is többször beszámolt, mint ahogy arról is, hogy a nagy nyugati internetes vállalkozások a hatalmas helyi piac meghódítása érdekében maguk is részt vesznek a cenzúrában [3].
Az év elején azonban a Google fellázadt [4], miután – a hatóságoktól aligha független – hackerek feltörték kínai ellenzékiek Google-postafiókját. Az FAC azonnal követelni kezdte [5], hogy Obama [5] elnök álljon a Google mellé. De nem emberi jogi érvelést ajánl neki, hanem kereskedelmit.
A szervezet már 2007-ben kidolgozta [6], hogy nézete szerint milyen jogi álláspontot kellene az Egyesült Államoknak a WTO-ban képviselnie. Az internetes honlapok ugyanis kereskedelmi szolgáltatók. Ha a hatóság blokkolja őket, akkor protekcionista magatartást tanúsít, mert a hazai szolgáltatókat előnyben részesíti. Holott amikor Kína belépett a Világkereskedelmi Szervezetbe, vállalta, hogy nem részesíti hátrányos elbánásban a külföldi szolgáltatókat.
Kína persze nem feltétlenül fog meghajolni a WTO előtt, de ez esetben a többi államnak joga lesz kereskedelmi szankciókat alkalmazni vele szemben.
A kormányzat kereskedelmi képviselője [7], akinek joga lenne panaszt tenni a WTO-nál, egyelőre még vizsgálódik és konzultál. Mindenesetre Bailey nem tartaná reménytelennek az ügyet, mivel Marx a Kommunista Kiáltványban azt is megírta, hogy a kereskedelem „az a nehéztüzérség, amellyel (a burzsoázia) rommá lő minden kínai falat”.
Egy baj van csupán: a hivatkozás pontatlan. Marx azt írta, hogy a kapitalizmus tömegtermékeinek „olcsó ára az a nehéztüzérség [8]”. Márpedig olcsóság dolgában a Nyugat aligha versenyezhet Kínával.