A világ tele van dühös emberekkel. Nem minden moszlim potenciális terrorista, de az öngyilkos merényletek elkövetői szinte mind szunnita moszlimok. 

„Természetesen nem minden moszlim potenciális terrorista, nevetséges lenne ilyesmit állítani – írja Thomas Friedman [1] a New York Timesban. – De az utóbbi időben szinte minden öngyilkos merényletet szunnita [2] moszlimok követtek el. A világ tele van dühös emberekkel. Dühös mexikóiakkal, afrikaiakkal, norvégokkal. De a dühös emberek közül csak a fiatal szunnita radikálisok [3] éreznek késztetést arra – és érzik azt, hogy joguk is van rá –, hogy saját magukkal együtt ártatlan embereket, köztük más moszlimokat meggyilkoljanak. Mi folyik itt?”

A demokratikus országok politikai vezetői, még a „terrorizmus elleni háború” élharcosai is óvakodnak attól, hogy a terroristák vallásával hozzák összefüggésbe [4] szörnyű tetteiket. A kormányok mindent elkövetnek, hogy a közvélemény ne forduljon a moszlim közösségek ellen [5].

De megismerve a londoni terrortámadások elkövetőit, nem lehet többé szőnyeg alá söpörni Friedman kérdését. Maguk a moszlimok is felvetik. Legalábbis azok, akik nem elégszenek meg a kényelmes válasszal, hogy „az iszlámnak semmi köze sincs a terrorizmushoz”.

Európának nem sikerült integrálnia a moszlim kisebbségeket. El vannak vágva hazájuktól, nyelvüktől, eredeti kultúrájuktól, de nem asszimilálódnak [6] Európához. Ezért azonban Friedman szerint nemcsak az európai társadalmak felelősek, hanem az iszlám is, különösen az iszlám szunnita ága.

A vallásos moszlimok abban a hitben nevelkednek, hogy az iszlám a legmagasabb rendű vallás, utána következik a kereszténység, majd a judaizmus, a hinduizmus pedig nem is számít istenhitnek a szemükben.

Az európai kultúra a helyi társadalmak minden elutasítása ellenére erősen csábítja őket, de saját hitük és kultúrájuk felsőbbrendűségének tudatában küzdenek a csábítás ellen, szégyellik vonzódásukat. Amikor ez a belső küzdelem már-már elviselhetetlenné válik – vonja le következtetést Friedman – sok fiatal szunnita a toborzók karjába veti magát, hogy a mártírium keresésével állítsa helyre megingott önbecsülését.