Teherán nem hajlandó együttműködni a nemzetközi közösséggel, és nem mond le az urándúsításról. A diplomáciai eszközök lassan elfogynak. Ismét napirendre került az Irán elleni amerikai és izraeli csapás lehetősége, amelynek következményei kiszámíthatatlanok.

„Valószínűtlen, hogy Irán enged a nemzetközi nyomásnak, és felfüggeszti az urándúsítást. Az amerikai csapással kapcsolatos felvetések egyelőre csak spekulációk, az azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy végjátékhoz közeledik a 2002 óta tartó huzavona [1]” – írja Ephraim Asculai [2] és Emily B. Landau [3] biztonságpolitikai szakértő a Jerusalem Postban.

Bár Barack Obama [3] amerikai elnök korábban többször kijelentette, hogy tárgyalásos úton kívánja rendezni az iráni atomprogram [3] ügyét, az elmúlt félév során egyre több jel mutat arra, hogy az Egyesült Államok komolyan foglalkozik az iszlám köztársaság elleni katonai csapás lehetőségével, miután bebizonyosodott, hogy Irán a nemzetközi szankciók ellenére sem hajlik az együttműködésre, és tovább folytatja az urándúsítást.

Obama a múlt héten annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Izrael nem indítana támadást Irán ellen Washington jóváhagyása nélkül, de hozzátette: az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy Teherán atomhatalommá váljon. „Biztosíthatom önöket, hogy minden lehetőséget számba veszünk” – mondta az amerikai elnök.

Robert Gates hadügyminiszter, aki 2008-ban még elzárkózott a „több szempontból is katasztrofális következményekkel járó” katonai beavatkozás lehetőségétől, június végén azt mondta, hogy az atomhatalommá váló Iránt aligha lehetne megfékezni. Minden bizonnyal arra utalt, hogy Teherán kiszorítaná Washingtont a térségből [4]. Leon Panetta, a CIA igazgatója pedig elismerte, hogy az amerikai hadvezetés számol a katonai akció lehetőségével.

Elemzők szerint azonban nem csak pragmatikus reálpolitikai érvek szólnak a fegyveres beavatkozás mellett [5]. Obama elnök népszerűsége minden bizonnyal tovább csökkenne, ha hagyná atomhatalommá válni Iránt. Az alapvetően pacifista amerikai elnök legfontosabb geopolitikai tervei is dugába dőlnének: a nemzeti szuverenitás eszméje megerősödne, és az atomfegyvermentes világra vonatkozó álma [5] sem valósulhatna meg.

A nemzetközi hangulat is egyre inkább kedvez a katonai fellépésnek. A térségbeli arab országok is növekvő aggodalommal figyelik az iráni atomprogram előrehaladtát. Egyes hírek szerint akár Izraellel is összefognának [6] az iszlám köztársaság megfékezése érdekében. A Time magazin állítja, hogy már konkrét tervek is készültek a célzott támadásokról [7].

Továbbra is kétséges azonban, hogy sikerülhet-e rakétákkal felszámolni az iráni atomlétesítményeket. Teherán ugyanis részben sűrűn lakott területekre, részben bombabiztos földalatti bázisokra telepítette az uráncentrifugákat [8].

Az Irán elleni esetleges katonai csapás geopolitikai szempontból is súlyos következményekkel járhat [9] – figyelmeztet Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai elemzője. Irán aligha hagyná ellencsapás nélkül a támadást.

Az amerikai Brookings Intézet néhány hónapja készült szimulációja szerint Teherán minden bizonnyal rakétatámadást intézne Izrael ellen. Valószínű, hogy szélsőséges szövetségesei, a Hamász és a Hezbollah is tűz alá vennék a zsidó államot [10]. Sőt, elképzelhető, hogy Irán az Izrael szövetségesének tekintett Szaúd-Arábia olajfinomítóira is csapást mérne. A Brookings elemzése szerint az iráni ellencsapás kormányválságot idézne elő Izraelben, a gazdaság leállna, a Hezbollah és a Hamász rakétái elől százezrek menekülnének Haifából és Tel-Avivból. Izrael kénytelen lenne csapást mérni a Hezbollahra is. Az egyre súlyosabb regionális konfliktus miatt pedig az Egyesült Államok újabb csapatokat kényszerülne a térségbe küldeni.