A két éve kirobbant gazdasági válság kapóra jött a globalizáció kritikusainak. Hiszen ők már régen megmondták, hogy a világpiac kiszolgáltatottá teszi a nemzetgazdaságokat. A számok azonban csak első ránézésre igazolják őket.

„Azok a gazdaságok, amelyek 2009-ben recesszióba süllyedtek, a korábbi években minden bizonnyal jelentős sikereket könyvelhettek el. A válság a jó növekedési mutatóval rendelkező, erős gazdaságokat sújtja leginkább [1]” – írja Michael Clemens [2] amerikai közgazdász a Foreign Policyben.

Az IMF januári kimutatása szerint a gazdasági válság meglehetősen egyenlőtlenül jelentkezett a világ különböző országaiban [3]. Az adatokat elnézve könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az igazi vesztesek a globális piacokon leginkább érintett államok.

Clemens elismeri, hogy a fejlett országok többsége megszenvedte a recessziót. A legnagyobb visszaeséssel azok az országok néztek szembe, amelyek az elmúlt évtizedben a külföldi tőke beáramlásának köszönhetően jelentős növekedést produkáltak – egyebek között Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország, Izland és a balti államok. A világkereskedelemben élharcos feltörekvő országok – Kína, India, Brazília és Lengyelország – aránylag könnyen átvészelték a recessziót [4], mint ahogyan a kevéssé eladósodott fejlett országok is.

A globalizációból kimaradó, elszigetelt, szegény országok összehasonlításban nagyon jó mutatókat produkáltak. Miközben az EU számos országa recesszióba süllyedt, Kelet-Timor, Ruanda, Haiti és Malawi növekedni tudott.

Büszkeségre azonban semmi okuk nincs – véli Clemens. A globális válság valóban elkerülte a legszegényebb országokat, hiszen ezek eddig sem adtak el semmit, így a keresletnek sem volt miből csökkennie.

Ha hosszabb távon értékeljük a gazdasági folyamatokat, a számok azt igazolják, hogy mindent egybevetve azok az országok fejlődnek gyorsabban, amelyek a válságokban nagy visszaesést produkáltak. A recesszió elmúltával az új helyzethez gyorsan alkalmazkodó szabad piaci országok ismét gyors növekedésnek indulhatnak, míg az elszigetelt gazdaságok továbbra is csak egy helyben topognak. Mint arra már Joseph Schumpeter [4] osztrák közgazdász is rámutatott, a kapitalizmus együtt jár a kreatív rombolással [5].