Amerikában nő az ellenállás az internet forgalmi adatainak kiszolgáltatásával szemben. Közben az EU egy olyan irányelvet fogadott el, amely az FBI legmerészebb álmain is túltesz.
A nemzetközi terrorizmus új hulláma, és Bush elnök hadüzenete a terrorizmusnak [1] összezavarta a magánszférát védő jogok körüli küzdelem frontjait. Az európai jogvédők korábban az amerikai alkotmány fejlődéséből merítettek inspirációt, most viszont elborzadnak az amerikai kormány túlkapásaitól, amelyeket szeptember 11-e után nemcsak a közvélemény, a törvényhozás, hanem a bíróságok is támogattak.
Annak a képnek a kialakulásához, hogy Amerikában feláldozzák a magánélet sérthetetlenségének garanciáit, akarva-akaratlan maga az amerikai kormány és a média is hozzájárult. Azt hirdették, hogy az európai országok – az Egyesült Királyság kivételével [2] – nem veszik eléggé komolyan [3] a terrorizmus fenyegetését, és nem hajlandók megtenni a szükséges, akár a „right to privacy” [4]-t, a magánszférához való jogot korlátozó lépéseket.
Időközben megint fordult a kocka. Az Egyesült Államokban egyre növekszik az ellenállás [5] a biztonsági szolgálatok adatgyűjtési és megfigyelési felhatalmazásának kiszélesítése, az internetre történő kiterjesztése ellen. Közben az Európai Unió lassan őrlő malmai tavaly decemberben – szinte észrevétlenül – egy olyan irányelvet dolgoztak ki [6], amely az amerikai titkosszolgálatok és bűnüldöző szervek legmerészebb álmain is túltesz.
„Az Egyesült Államok internet forgalmának legnagyobb részét – olvassuk a Cnet News áttekintésében [7] – a Verizonhoz hasonló nagy cégek néhány továbbító központja bonyolítja. James Bamfordnak az Atlantic Monthly áprilisi számában megjelent cikke szerint – A Nagy Testvér hallgatózik [8] – az NSA-nek bejárása van ezekbe a továbbító központokba. Ráadásul a Szövetségi Hírközlési Hatóság (FCC) elrendelte, hogy a szélessávú internetszolgáltatóknak saját költségükön az elektronikus megfigyelést lehetővé tevő ’hátsó ajtót’ kell beépíteniük a rendszerükbe. A washingtoni szövetségi fellebbviteli bíróság május elején kezdte tárgyalni a rendelet ellen benyújtott panaszt.”
Ez nem tántorítja el az amerikai Nagy Testvért. A legfőbb ügyész, Alberto Gonzalez – Robert Muellerrel, az FBI igazgatójával az oldalán – nemrég azt fejtegette egy megbeszélésen, amelyet az AOL, a Comcast, a Google [9], a Microsoft [9] és a Verizon vezetőivel folytatott, hogy a terrorizmus elleni harc érdekében az internetszolgáltatókat kötelezni kellene arra, hogy rögzítsék, és két évig megőrizzék [10] az egyes felhasználók internetes adatforgalmával kapcsolatos információkat.
A hatályos jogszabályok az internetszolgáltatók számára jelenleg mindössze annyit írnak elő, hogy azok a kormányzat megkeresésére a náluk már eleve meglévő adatokat további 90 napig őrizzék meg [11] az illetékes hatóság számára. Hasonló léptékű, általános adatrögzítési és tárolási kötelezettség bevezetésének ötlete eddig egyetlen kormánytisztviselő fejében sem fordult meg az Egyesült Államokban. A főügyész most azért mert előállni vele, mert egy precedensre – az EU által teremtett precedensre hivatkozhatott.
Tavaly decemberben – a júliusi londoni robbantásokra reagálva, Nagy-Britannia kezdeményezése és az Európai Bizottság előterjesztése alapján [12] – az Európai Parlament egy új irányelvet fogadott el, amely szerint az Unióban működő távközlési cégek akár két évig is kötelesek megőrizni [13] a felhasználók telefonhívásainak jegyzékét, és más, az internethasználatukkal összefüggő adatokat.
A kötelezően tárolandó adatok köre [14] kiterjed a vezetékes, mobiltelefonos és VoIP-beszélgetésekre, az SMS- és az e-mailforgalomra, valamint az internethasználatra, különös tekintettel a fájlcserélőkre és a fórumbejegyzésekre. Az adatok rögzítési kötelezettségének pontos időtartamát az előirányzott hat és 24 hónapos perióduson belül a tagállamok kormányai határozhatják meg.
A Privacy International európai jogvédő szervezetek egész koalícióját állította csatasorba [15] az új irányelvvel szemben, de hiába. Csatát vesztettek, ám a háborúnak nincs vége. A jogvédők – ahogy Amerikában is – számíthatnak a nagy internetszolgáltatók óvatos támogatására, mert az amerikai Nagy Testvérhez hasonlóan az európai Nagy Testvérek is a szolgáltatókkal akarják megfizettetni az internetes magánszférára kiterjesztett leskelődés tetemes költségeit.