Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Globális gond, globális megoldás

2008. április 30.

Egyre több kutató gondolja, hogy a klímaváltozást csak radikális lépésekkel, a Föld ökoszisztémájának nagy átalakításával lehet orvosolni, a károsanyag-kibocsátás csökkentésével nem. A nagyléptékű megoldásoknak viszont nagy lehet az ára.

Egyre több kutató gondolja, hogy a klímaváltozást csak radikális lépésekkel, a Föld ökoszisztémájának nagy átalakításával lehet orvosolni, a károsanyag-kibocsátás csökkentésével nem. A nagyléptékű megoldásoknak viszont nagy lehet az ára.

A globális felmelegedésre egyre több kutató kínál radikális megoldást. Vannak, akik szerint célszerű volna az űrben elhelyezett tükrökkel eltéríteni a Nap sugarait. Mások inkább ként vagy tengervizet juttatnának a légkörbe. Felvetődött annak lehetősége is, hogy ha sok vasat süllyesztenénk az óceánokba, akkor felgyorsíthatnánk a széndioxidot fogyasztó plankton növekedését” – olvassuk Elizabeth Svoboda cikkét a Salon webmagazinban.

A környezetszennyezés visszaszorítására tett hagyományos törekvések meglehetősen szerény célokat tűznek ki maguk elé. A Kiotói Egyezmény, amelyet Amerika és Kína, a két legnagyobb szennyező nem is írt alá, 2012-ig az 1990-esnél csupán 5 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kibocsátást ír elő. Ez aligha elégséges a klímaváltozás megállításához. A Geophysical Research Letters tavalyi tanulmánya szerint legalább 60 százalékkal kellene csökkenteni a légszennyezést, különben 2050-re 2 fokkal nőhet a Föld hőmérséklete.

A súlyos problémára sokak szerint csak radikális lépésekkel lehet megoldást találni. Mint arról a Metazin is beszámolt, Lowell Wood hidegháborús atomtudós, Teller Ede jobbkeze például azt javasolta, hogy juttassanak a légkörbe kis részecskéket, amelyek aztán visszaverik a napsugarakat, és ezzel megállítják, sőt, akár vissza is fordítják a felmelegedést. Az eredmény Wood szerint hasonló lenne a nagy vulkánkitörések után tapasztalt lehűléshez, amelyet szintén a levegőbe került vegyületek okoznak.

A globális léptékű javaslatok előnye, hogy azonnali hatást érnének el. Ha ként juttatnánk a légkörbe, az egy év alatt is az ipari forradalom előtti időkre hűthetné a Földet. A baj csak az, hogy nem láthatjuk előre, milyen mellékhatásai lehetnek a radikális megoldásnak. Ha eltérítjük a napsugarakat, akkor kevesebb lesz a gabona, ami tovább fokozhatja az amúgy is egyre nagyobb élelmiszerhiányt és éhínséget.

De a radikális megoldások nem csak tudományos szempontból aggályosak. A felmelegedést egyszerűen és olcsón orvosoló javaslatok azt sugallják, hogy nem kell az életmódunkat átalakítani a klímaváltozás megakadályozásához.

Az sem világos, hogy a nemzetközi joggal hogyan lenne összeegyeztethető a Föld klímáját alapjaiban érintő beavatkozás. Egy 1977-es ENSZ határozat értelmében tilos minden olyan környezetvédelmi technológia alkalmazása, amely más országokban is jelentős és tartós változásokat idézhet elő. Márpedig a Föld lehűtésére vonatkozó javaslatok ilyenek. „Kinél lesz a termosztát? Mi történik abban az esetben, ha India hidegebbet, Oroszország pedig melegebbet szeretne?” – hívja fel a figyelmet Alan Robock környezettudós a globális hőmérséklet-szabályozás buktatóira.

Még a radikális beavatkozás leghatározottabb ellenzői is elismerik azonban, hogy eljöhet az idő, amikor már nem marad más, mint az esetleg beláthatatlan mellékhatásokkal járó javaslatok megfontolása. Ha vészhelyzet áll elő, és mondjuk Manhattant elönti az óceán, akkor már késő lesz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésről elmélkedni.