Nem igaz, hogy az emberek racionálisan cselekszenek, tehát az államnak nem kell befolyásolnia őket, ha jót akar nekik. Két chicagói professzor szerint egy kis ösztökélés nem árt, ha azt akarjuk, hogy a polgárok jól döntsenek.

„Richard H. Thaler közgazdászprofesszor és jogász tanártársa, Cass Sunstein új könyvében (Jobb döntések ösztönzése egészségről, vagyonról és boldogságról) olyan gazdaság- és társadalompolitikai megközelítést vázol fel, amely figyelembe veszi az emberi gondolkodás korlátait” – foglalja össze a két ismert szerző legújabb művének mondanivalóját a Chronicle of Higher Education hasábjain Evan R. Goldstein.

A szerzőpár „libertárius paternalizmusnak” nevezi elméletét, amely abból indul ki, hogy az eddigi politikai elmélet és gyakorlat téves feltevésekre épült. Az átlagember ugyanis gyakran nem azt a megoldást választja, ami érdekében állna. Egy kis ösztökélés azonban elősegítheti, hogy helyesen döntsön.

A hatvankét éves Thaler, a behaviorista gazdaságtan egyik megalapítója a hetvenes évek óta foglalkozik azzal, miképp befolyásolhatók jó irányba az emberek döntései. Például, ha a gyümölcsöt a diákmenzán szemmagasságban helyezik el, azzal még nem tiltják meg a csokoládésfánk fogyasztását, mégis 25 százalékkal növelik annak esélyét, hogy a diák az egészségesebb desszertet válassza. Az amszterdami repülőtéren hasonló megfontolásból helyeztek el kis, festett legyet a vizeldében a csészék közepén, hogy legyen mire célozni. A takarítási szükséglet meredeken csökkent. Semmi sem tiltja, hogy a politikában is erre az elvre épülő ösztönzőket alkalmazzanak.

Sunstein Goldsteinnel találkozva kifejtette, hogy a piacpártiak és az állampártiak szembenállása mára idejét múlttá vált. Mindkét félnek igaza van. A piacpártiak joggal mutatnak rá az állam, az állampártiak a piac tökéletlenségére. Az ember ésszerűtlen hajlamainak megértése új, harmadik megközelítést tesz lehetővé. Ehhez Thaler adta az ötletet azzal, hogy fiatal korától kezdve gyűjteni kezdte az emberek irracionális jellemvonásait. Egyebek között nehezen változtatnak a dolgok állásán, leggyakrabban azt a megoldást választják, amit alapállásban ajánl fel nekik egy gép vagy egy kérdőív. Sokkal többet adnak arra, hogy ne veszítsenek pénzt, mint arra, hogy nyerjenek. Sokkal inkább félnek egyes valószínűtlen eseményektől, így az atomháborútól, mint a gyakran előfordulóktól, például az autóbalesettől. Mindebből Thaler azt a következtetést vonta le, hogy hamis a divatos neoklasszikus elmélet előfeltevése, miszerint az emberek, ha békén hagyják őket, képesek maximalizálni személyes hasznukat. Első behaviorista cikkét még sehol sem tudta megjelentetni. Ma viszont sokan a Nobel-díj várományosának tartják. Sunsteint pedig a Harvardon, ahová 2008 őszén Chicagóból átteszi szélhelyét, „korunk legkiemelkedőbb jogászaként” tartják számon.

A szerzőpáros közel áll Barack Obama demokrata párti elnökjelölti stábjához, (Sunstein valamikor foglalkoztatta is Obamát a chicagói jogi tanszéken), s mi sem természetesebb, mint hogy egy példányt elküldtek neki a könyvből. De elméletüket nem egyetlen pártnak szánják. Sőt, a kötet bemutatását éppen az American Enterprise Institute konzervatív kutatóintézetben tartották, mégpedig nagy sikerrel.