A rendkívül népszerűtlen brit Munkáspártban egyre többen követelik a miniszterelnök lemondását. A konzervatív ellenzéknek ez nem elég: előrehozott választásokat sürget.

„Lehet, hogy a családját leszámítva én vagyok az utolsó ember az országban, aki még felnéz rá és szereti. Gordon Brown tisztességes, becsületes, intelligens ember, aki tiszteletre méltó értékrendet követ, és elkötelezett a közérdek mellett. Őszintén reméltem, hogy van benne kellő vezetői tehetség ahhoz, hogy sikeres miniszterelnök legyen. Tévedtem” – olvassuk Jackie Ashley cikkét a Guardian véleményrovatában. Ashley nem túloz: tényleg sokáig kitartott amellett, hogy Gordon Brown alkalmas a miniszterelnöki tisztség betöltésére. Mint arról a Metazin is beszámolt, még áprilisban, amikor Gordon Brown népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, arra szólította fel a már az utódláson gondolkozó munkáspárti politikusokat, hogy helyezkedés helyett álljanak ki a miniszterelnök mellett.

A múlt heti kelet-glasgow-i időközi választás után már Ashley is úgy látja, hogy a katasztrofális vereség után Brownnak mennie kell, mert már biztosan nem tudja visszanyerni a választók bizalmát a következő választásokig. A baloldal egyik erős bástyájának számító körzetben a Skót Nemzeti Párt jelöltje alig háromszáz szavazattal, de legyőzte a munkáspárti jelöltet. A Munkáspártra leadott voksok száma a magas részvétel ellenére az előző parlamenti választásokhoz képest szinte felére esett vissza.

Ashley tudomása szerint a munkáspárti képviselők egyetértenek abban, hogy a miniszterelnököt mielőbb meneszteni kell. A kérdés már csak az, hogy ki szólítsa fel a lemondásra: senki sem akarja vállalni a rossz hír hozójának hálátlan szerepét. Valószínű ugyanis, hogy Brown nem lesz hajlandó önszántából távozni.

A választást értékelő brit publicisták többsége Ashleyhez hasonlóan úgy vélekedik, hogy Brown sorsa megpecsételődött. A Telegraph értesülései szerint a munkáspárti frakció lázadásra készül, és legkésőbb a párt szeptemberi kongresszusán puccsot hajtanak végre Brown ellen, ha a miniszterelnök nem hajlandó önként lemondani.

De mi, pontosabban ki jön Brown után? Ezzel a csöppet sem mellékes kérdéssel egyelőre csak kevesen foglalkoznak. Kétséges, hogy a nagyreményű ifjak bármelyike is egy rendkívül népszerűtlen kormány élére szeretne állni, és arra pályázna, hogy a következő választásokon valószínűleg megbukó és ellenzékbe kényszerülő párt vezetője legyen. „Ez nagyjából olyan lenne, mintha valaki 1945 májusában vette volna át Berlin polgármesteri tisztségét” – értékelte a helyzetet az Independent.

A kérdést tovább bonyolítja, hogy a miniszterelnök leváltása a demokrácia szempontjából is aggályos – figyelmeztetnek a konzervatív lapok és az ellenzék politikusai. „A miniszterelnök-csere illegitim lépés lenne. Amikor Tony Blair vezetésével 2005-ben a Munkáspárt zsinórban megnyerte a harmadik választást, mindenki tudta, hogy valamikor a ciklus során Gordon Brown veszi át a helyét” – olvassuk a Wall Street Journal európai kiadásának szerkesztőségi cikkét. A konzervatív lap emlékeztet rá, hogy Nagy-Britannia történetében mindeddig egyszer, a második világháború után volt rá példa, hogy ciklus közben kétszer is miniszterelnököt váltson a kormánypárt. „A választók akaratának semmibe vétele kínos lenne a brit demokrácia nézve.”

Mindebből az következik, hogy Brown lemondása vagy leváltása esetén nem maradna más hátra, mint az előrehozott választás. David Cameron, az ellenzék vezére már utalt is rá, hogy ősszel fel kellene oszlatni a parlamentet, és rendkívüli választást kellene tartani. A konzervatív Telegraph vasárnapi kiadása is úgy vélekedett, hogy az egyetlen tisztességes megoldás az előrehozott választás lenne.

A kormánypárti frakciónak azonban aligha áll érdekében megfogadni az ellenzék javaslatát, hiszen az előrehozott választás minden bizonnyal a baloldal katasztrofális vereségét hozná.

„Csak egy dolog biztos: Gordon Brown miniszterelnökségének vége” – foglalja össze a helyzetet Ashley. De hogy mi következik most, azt egyelőre nem meri megtippelni.