A magára valamit is adó környezettudatos polgár nem szereti a műanyagot: még a nejlonzacskó is a szeméthegyeket és a gyártás során felhasznált olajszármazékokat juttatja eszébe. Pedig a műanyag környezetbarát, csak jól kell használni.

„A műanyag, a fogyasztói társadalom szimbóluma, nagyon népszerűtlen manapság. Divatos a műanyagot szidni, hiszen gyártásához kőolaj szükséges, és a használt műanyagtárgyak aztán a szeméttelepre kerülnek, vagy az óceánt mérgezik” – olvassuk Keith O’Brien cikkét a Boston Globe-ban.

Az elmúlt évben rájárt a rúd az amerikai műanyagiparra. Tavasszal pánik tört ki, miután elterjedt a hír, hogy a műanyag cumisüvegek egészségre ártalmas biszfenolt tartalmaznak. Nyáron az amerikai törvényhozás betiltotta a ftalátot tartalmazó gyerekjátékok forgalmazását. És ami korábban az Egyesült Államokban elképzelhetetlennek tűnt, Seattle környezetvédelmi megfontolásból megtiltotta a polisztirén csomagolást, és 20 centes adót vetett ki a műanyagzacskókra. (Az amerikai boltok többségében ingyen adják a zacskót.)

A környezettudatos műanyagellenes aggodalmak indokoltnak tűnnek, ha a szeméthegyekre és a műanyag gyártása során felhasznált olajszármazékokra gondolunk. De a számokat alaposabban megvizsgálva már korántsem egyértelmű, hogy a műanyag a környezetvédelem ellensége – figyelmezet O’Brien.

A műanyagipar valóban sok olajat használ fel: Amerikában tavaly összesen 169 millió hordónyit.  Ez azonban mindössze 3 százaléka az összes Amerikában elhasznált olajnak. A környezetvédők szemében a legnagyobb szálkát jelentő nejlonzacskók előállításához ilyen összehasonlításban nagyon kevés olajszármazék szükséges.

Számítások szerint összesen 70 százalékkal kevesebb energia felhasználását igénylik, mint a papírzacskók, hiszen a papír nehéz, és több helyet foglal el, így szállítása során hétszer annyi benzin fogy. Ugyanez vonatkozik a pillepalackokra is: az üveg és alumíniumdoboz gyártása és szállítása során sokkal több energiát és üzemanyagot kell felhasználni. Egyes számítások szerint a műanyag tejesdobozok felhasználása során összességében 25 százalékkal kevesebb, az üvegházhatást erősítő gáz kerül a levegőbe, mint a papírdobozok, és 50 százalékkal kevesebb, mint az üveg felhasználásakor.

Egy családi ház hőszigetelésével Amerika harminc év alatt összesen 8 300 gallon fűtőanyagot takaríthat meg, ami egy átlagos autó 15, egy hibrid üzemű gépkocsi 27 éves fogyasztását fedezi.

A szénszálas műanyag alkatrészek felhasználásával készült járművek könnyebbek, és kevesebbet fogyasztanak. A Boeing új 787-es gépe, amelyet a sok szénszálas alkatrész miatt műanyagrepülőnek is becéznek, 20 százalékkal kevesebb kerozint fogyaszt, mint a hasonló méretű utasszállítók.

„És ha mindez nem volna elég, akkor még azt is hozzátehetjük, hogy a műanyag csomagolóanyagok újrahasznosíthatók. A kormánynak a betiltásuk helyett inkább az újrahasznosítást kellene ösztönöznie.”

Mert való igaz, az újrahasznosítási statisztikák kiábrándítóak. Az Amerikában évente képződő 29 millió tonnányi műanyag hulladék mindössze 7 százaléka kerül újbóli felhasználásra. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy az emberek nem veszik komolyan a szelektív hulladékgyűjtést.

Szakértők szerint elsősorban ezen kell változtatni. És szerencsére vannak bevált módszerek. Ha az ömlesztett háztartási hulladékért fizetni kell, akkor mindjárt többen ügyelnek a szelektív szemétgyűjtésre. Kísérletek igazolták, hogy a szelektív szemétgyűjtési kedv növelhető nagyobb és sűrűbben elhelyezett közterületi konténerekkel. Ma több mint hatvan százalékkal kerül többe a műanyag előállítása, mint a kilencvenes években, így egyre nagyobb az érdeklődés az újrahasznosítás iránt.

„A műanyag tartós, hatékony és kényelmes – idézi a cikk Bob Malloyt, a University of Massachusetts Lowell tanszékvezető tanárát. – Nem a műanyaggal van a baj, hiszen az újrahasznosítható, hanem az emberekkel.”