A fiatal, egyedülálló férfiak biológiai okokból idegengyűlölőbbek, mint a velük egykorú nők. Legalább is ezt állítja a „tudományos fundamentalista”.
„Mivel magyarázható, hogy a legtöbb neonáci egyedülálló fiatal férfi? Talán egy lekking nevű állattani jelenséggel – írja a Psychology Todayben Satoshi Kanazawa, akinek állandó rovata Tudományos fundamentalista címen olvasható a folyóirat honlapján.
A lek szó svédül játékot jelent, és a zoológiában azt a versengő magatartást jelöli, amelynek révén az egyik nem egyedei (általában a hímek) kiválóságukat akarják bizonyítani a másik nem képviselői előtt. A lekking végeztével a nőstény kiválasztja partnerét, és kizárólag vele párzik. A győztes mindent visz.
A lekking során a hímek az állatvilágban jobbára testi jellegzetességeiket mutatják meg: az evolúció során ezeknek van a legnagyobb jelentőségük. A hím állat általában nem vesz részt a kicsinyek gondozásában, ezért az ezzel kapcsolatos tulajdonságai tudatos döntés esetén sem sokat nyomnának a latba. A leendő magzat életképessége az egyetlen szempont, és ez külső jegyekből elég jól megítélhető.
Az emberi társadalmakban ellenben a nőt ítélik meg külső jegyei alapján – állítja Kanazawa. A férfiak – a legtöbb állatfajjal szöges ellentétben – jelentős részt vállalnak a magzat felnevelésében, még ha jóval kisebbet is, mint a nők. „Ezért az ember esetében nem egyszerűen a férfi genetikai öröksége, hanem pénzkereseti potenciálja dönt a párválasztásnál.” A férfiak lekkelésében a testi tulajdonságok felvonultatásán kívül nagy szerepet kap a már megszerzett vagyon és a jövendőbeli keresetre való képesség felmutatása. Erre valók bizonyos autók, karórák, drága elektronikus eszközök. De ezt szolgálja az is, amikor olyan szenvedélyeknek hódolnak, amelyek a szerényebb körülmények között élők számára nem hozzáférhetőek, beleértve a komolyzenét, az irodalmat és a tudományt is.
Egyszóval a férfiak lekkelésében a társadalmi és a kulturális elemeknek is lényegi szerepük van. Ezek az elemek azonban más környezetben nem hatnak ugyanolyan erővel, mint megszokott helyükön. Társadalom- és kultúraspecifikusak. Például, ha valaki nem beszél idegen nyelveken, akkor külföldön nehéz célzásokat elejtenie teljesítményéről és társadalmi helyzetéről. Egy dél-amerikai őserdei törzs tagja nemigen tudná értékelni a különbséget egy Armani-öltöny és egy Burger King egyenruha között. A Grammy-díj vagy a Nobel-díj oklevelének felmutatása sem hozná lázba. Ugyanígy a nyugati világ lányai sem olvadnának el egy olyan turbán láttán, amely a botviadalban szerzett győzelmeket jelképezi.
A nők vonzereje azonban mit sem csökken kultúrájukon kívül, hiszen a fiatalság és a vonzó külső megítélésében sok az egyetemes vonás. Következésképp a férfiak hajlamosabbak idegenkedni a más kultúráktól, mint a nők. Ezzel magyarázható, hogy a Ku-Klux-Klan, a Brit Nemzeti Párt és egyéb idegengyűlölő mozgalmak tagjai között elsöprő többségben vannak a fiatal, egyedülálló férfiak.
A nős férfi már másként viselkedik. Maga a feleség válik férfiasságának külsőleg is megítélhető jelévé. Ővele lekkel. A feleség alapján a legtávolabbi kultúrában élő külföldi is megítélheti, mit ér ő.
A tudományos fundamentalista kifejezés azt jelenti, hogy a szerző mindent egzakt természettudományos okokra vezet vissza. Ámde ezekből is többféle lehetséges. Például a szélsőséges szervezetekben csoportosuló ifjak esetleg nem kulturális társadalmi státusukat akarják fitogtatni, hanem fizikai erejüket és rettenthetetlenségüket. Hátha ezt a fajta lekkinget mégiscsak átvettük az állatvilágból.
A tiszteletre méltó természettudományos szándékot nem ártana továbbá néhány társadalomtudományos bizonyítékkal is párosítani, például azzal kapcsolatban, hogy csakugyan mérhető-e különbség a férfiak és a nők, az egyedülállók és a házasok idegengyűlölő hajlama között. Kanazawa hivatkozik egy meg nem nevezett nagy európai kutatásra, amely az egyedülálló férfiak és nők között kimutat efféle eltérést, de nem közli, hol lehet utánanézni ezeknek az eredményeknek. Ugyanígy, hivatkozás nélkül említ egy amerikai kutatást is, amely szerint szintén mérhető – de a házasság után eltűnik – a nemek közötti különbség.
Örkény Antal szociológus, aki Magyarországon két kutatásban is mérte az idegengyűlölet intenzitását, a Metazin kérésére kimutatta az adatbázisban, hogy a fiatal, egyedülálló nők körében az idegengyűlölet csakugyan alacsonyabb az átlagosnál, ha csak csekély mértékben is. A fiatal férfiak azonban nem mutatnak nagyobb idegenkedést az idegentől, mint az (egyébként elég magas) átlag.