Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Izrael és a háborús bűnök

2009. március 25.

A gázai háború veteránjai arról számoltak be a múlt héten, hogy a harcok során izraeli katonák parancsra ártatlan civileket is lemészároltak. A nyilvánosságra került dokumentumok újabb munícióval szolgálnak az Izraelt népirtással vádolók számára.

A gázai háború veteránjai arról számoltak be a múlt héten, hogy a harcok során izraeli katonák parancsra ártatlan civileket is lemészároltak. A nyilvánosságra került dokumentumok újabb munícióval szolgálnak az Izraelt népirtással vádolók számára.

„Izrael és a terrorizmust támogató kultúrák között az a legfőbb különbség, hogy az utóbbiak győzelmi ünnepet ülnek, ha zsidó nőket s gyerekeket robbantanak fel, és mártírnak tekintik az öngyilkos merénylőket. Amikor viszont izraeli katonák gyilkolnak arab nőket és gyerekeket, akkor az izraeli társadalom felháborodik és vizsgálatot követel” – írja Jonathan Kay a kanadai National Postban.

Mint a Háárec című liberális izraeli napilapban az offenzívában résztvevő katonák beszámoltak róla, „az Öntött Ólom hadművelet során a laza előírások lehetővé tették, hogy az izraeli erők palesztin civileket gyilkoljanak és házakat romboljanak le”.

A katonák beszámolói szerint parancsnokaik utasításba adták, hogy azokat a palesztinokat, akik a felszólítás ellenére a házaikban maradnak, automatikusan terroristának tekintsék és lőjék agyon. „A palesztinok élete sokkal, sokkal kevesebbet ért, mint a katonáinké” – mesélte az egyik szemtanú. Egy másik fiatal katona arról számolt be, hogy a parancsnoka a teljesen ártalmatlannak tűnő, minden bizonnyal eltévedt, az izraeli csapatoktól 100 méterre tartózkodó palesztin idős asszony lelövésére utasította a mesterlövészeket. „A beszámolók ellentmondani látszanak az Izraeli Védelmi Erők azon állításának, hogy a katonák mindent elkövettek a hadviselés erkölcsi szabályainak betartása érdekében.”

A beszélgetés teljes anyagából az is kiderül, hogy az Izraeli Védelmi Erők rabbinátusa „az Ígéret Földjének elfoglalását akadályozó idegenek” elleni harcként állította be a gázai hadműveletet. „A katonák közül sokan vallásháborúnak tekintették a küldetést” – mesélte az egyik gázai veterán.

Kay szerint aligha kétséges, hogy az elhangzottak munícióval szolgálnak az Izraelt emberiség elleni bűncselekményekkel vádolóknak. Valószínűleg Izrael kritikusai az arabellenesség nyilvánvaló bizonyítékának könyvelik majd el azt is, hogy  tartalékos katonák körében divat olyan pólót viselni, amelyen tréfásnak szánt arabellenes felirat díszeleg. Az egyik terhes anyák megölésére szólít fel.

A kanadai publicista szerint azonban a kegyetlenkedő katonákat nem lehet Izrael állammal azonosítani. Minden háborúban történnek kegyetlenségek és embertelenségek, a katonák között mindig akad, akit hatalmába kerít a szadista őrület. Ez azonban nem ugyanaz, mintha a katonai vezetés utasította volna a civilekkel szembeni szándékos kegyetlenkedésre vagy népirtásra a fegyvereseket.

Izraelt az különbözteti meg a terrorizmust államilag támogató, a gyilkosokat nemzeti hősnek tekintő rezsimektől, hogy a zsidó állam lakossága felháborodott az erőszak hírére, és a felelősök megbüntetését követeli. Az Izraeli Védelmi Erők parancsnoksága az élménybeszámolók nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot rendelt el, Ehud Barak védelmi miniszter pedig ígértet tett rá, hogy alaposan utánajárnak mindennek.

A súlyos epizódok társadalmi hátterét persze még a legpéldásabb vizsgálat és büntetés sem képes felszámolni, de a kanadai elemző a hivatalos fellépést is megkönnyebbülten kommentálja: „Izrael civilizált módon reagált, ahogyan azt el is várjuk egy olyan kultúrától, amely az emberi életet értéknek tekinti. A reakciók, nem pedig az izraeli katonák által elkövetett gaztettek mutatják meg, hogy mekkora a szakadék Izrael és terrorista ellenségei között.”