A kínai gazdaság  a globális kapitalizmus motorja. Évi tíz százalék növekedés, az export szárnyal. De az egyenlőtlenség is nő. A mai balosok a Kommunista Párt piacbarát politikáját hibáztatják.

A hetvenes évek végén, Mao halála után Kína meghirdette a nyitás politikáját. A siker nem maradt el, az ázsiai ország jelesre vizsgázott piacgazdaságból. Ma Kína a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága. A gazdasági növekedés lassan tizenöt éve tíz százalék körül mozog, az export is dinamikusan nő.

A gazdaság szárnyalásával együtt nőtt az egyenlőtlenség. Jehangir S. Pocha, a San Francisco Chronicle  tudósítója arról számol be, hogy a kínai értelmiség egy része mindinkább elégedetlen. "A globális kapitalizmus Mekkájában" egyre többet hallani az Új Baloldalról.

Az egyik újbaloldali vezéregyéniség, Kui Zi Juan úgy véli, a szegénység és egyenlőtlenség fő oka, hogy a kormány kizárólag a gazdasági növekedést tartja szem előtt. Az export támogatására többet költenek, mint egészségügyre és oktatásra.

"Most, hogy vállalkozók is beléphetnek a Kínai Kommunista Pártba, a kormány az állami tulajdon privatizációjával kifosztja a népet" - mondta Kui. - A China Rights Forum egy nemrég készült felmérésre utalt, amely kimutatja, hogy a húszezer leggazdagabb kínai 90 százaléka a Kommunista Párt vezetőinek ismeretségi köréhez tartozik.

De elsősorban nem a korrupció és a nepotizmus a bajok oka. A Kínai Kommunista Párt vezetésének liberális gazdaságpolitikáját kritizáló új baloldali értelmiség üzenete világos: a kínai kommunizmus balul sikerült kísérletének következményeit nem lehet a szabadpiaci kapitalizmus kiterjesztésével orvosolni.

Wang Hui, egy újbaloldali újság szerkesztője szerint kínai harmadik útra van szükség a kommunizmus és a vadkapitalizmus helyett. Az Egy Kína, több út című kötetben megjelent interjúban úgy nyilatkozik, hogy a 90-es években Kína piacpárti közgazdászai voltak többségben, akik "minden kritika nélkül átvették a spontán gazdasági rend hayeki elméletét. A liberálisok azt hiszik, hogy magától létrejön az igazságos társadalom, ha felszámolják a piacgazdaság korlátjait. Csakhogy ez illúzió."

Hu Csintao elnök külföldi befektetőknek nemrég azt mondta, hogy Kína mindent megtesz a versenyképesség fenntartása érdekében, s további liberalizációt ígért. De gyorsan hozzátette, hogy "a nép érdeke az első, és mindent el kell követni a növekvő igények kielégítésére".

Az SFC tudósítója szerint ez annak a jele, hogy Hu Csianto elfordul a korábbi elnök, Csiang Cö-min irányvonalától, és figyelembe veszi az Új Baloldal javasolta szociális szempontokat, elsősorban a szegény vidéki földművesek igényeit.

Wang Hui szerint az Új Baloldal nem politikai mozgalom. "Nem csoportosulás, csupán hasonlóan gondolkozó emberek laza szövetsége. Csak a jóléti kérdésekkel foglalkozunk, és nem politizálunk."

Nyilván ő is tudja, hogy a jóléti kérdések feszegetése színtiszta politika. De a kínai vezetés nem szíveli a kritikus hangú politikai megnyilvánulásokat, ezért óvatosnak kell lennie.

Még akkor is, ha éppen túlzott liberalizmussal vádolja a Kommunista Pártot.