„Mire jó a háború? Például a kisebbségek jogainak erősítésére. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk az amerikai katonai szerepvállalás elmúlt évszázadáról, belpolitikai értelemben jelentős hozadéka volt a hadviselésnek: a háborúkban részt vevő kisebbségek politikai jogokat kaptak cserébe az áldozatvállalásért” – olvassuk a World Affairs Journal hasábjain. A cikk szerzője Robert P. Saldin harvardi politológus, akinek nemrég jelent meg könyve arról, milyen szerepet játszottak a háborúk az amerikai politika átalakításában.

Saldin arra hívja fel a figyelmet, hogy a háborúk nagy lökést adtak az amerikai jogegyenlőségnek. A női szavazati jog ellenzői egyebek között azzal érveltek, hogy az asszonyok nem katonáskodnak, illetve a nemzetgazdaságot is kevéssé mozdítják előre, hiszen többségük nem dolgozik. A közhangulat az első háború hatására változott meg, amikor is 25 ezer amerikai nő teljesített frontszolgálatot, többnyire szanitécként, és 350-en estek el a háború során. Az otthon maradtak pedig aktívabb szerepet vállaltak a termelésben, hiszen az ipar nagy munkaerőhiánnyal küzdött. A háború meghozta az áttörést: a nők helyét korábban a tűzhely mellett kijelölő, és szavazati jogukat abszurdumnak nevező Wilson elnök javaslatára megtörtént a nők politikai egyenjogúsítása.

A második világháború a feketék jogi helyzetének javításához járult hozzá. Korábban nem szívesen látták az afro-amerikaiakat a seregben, gondolván, hogy gyávák és könnyen megfutamodnak. A győzelemhez azonban minden hadra fogható férfira szükség volt, így a feketék kezébe is fegyvert adtak. Bár fajilag elkülönített alapon teljesítettek szolgálatot, a fehér katonáknak a feketékkel szembeni előítéletei még így is jelentősen csökkentek. Az Egyesült Államok 1942-ben törvényben rögzítette a katonák – köztük a feketék – jogát arra, hogy a választásokon postai úton szavazzanak. (Korábban csak az szavazhatott, aki a választás idején az ország területén tartózkodott.) A faji egyenlőség eszméjét szolgálta az is, hogy Amerikában a nácizmus elleni harc során vállalhatatlanná vált a rasszizmus és a faji elkülönítés. A feketék háborús áldozatvállalásának nagy szerepe volt a vagyoni cenzus eltörlésében is.

A koreai és a vietnami háború során újabb faji korlátok dőltek le. Mivel a faji alapon elkülönülő hadviselés bonyolult és költséges volt, a sereg kevert hadosztályokat és kiképzőtáborokat állított fel. Vietnam kapcsán a 18 és 21 év közötti fiatalok jogai is erősödtek. Ők korábban nem szavazhattak, ám a háború során erkölcsi szempontból elfogadhatatlanná vált, hogy nagykorú fiatalok, akik vérüket ontják hazájukért, nem szólhatnak bele a választások kimenetelébe.

A közelmúltban pedig a melegek egyenlő jogainak elismerését mozdította előre a hadászati szükség. Obama elnök 2010 decemberében írta alá azt a törvényt, amely eltörölte a melegek sorozását tiltó korlátozást.

Saldin szerint a háború emancipáló hatása két okra vezethető vissza. A hadviseléshez minden erőforrásra – gazdaságira és katonai egyaránt – szükség van, így szükségszerű a korábban mellőzött rétegek bevonása a feladatokba. Ez után viszont erkölcsi szempontból elfogadhatatlan az áldozatokat vállaló kisebbségek hátrányos megkülönböztetése. Másrészt a háborúskodás rendkívüli egységet kíván. Még ha a háború megítélésében nincs is összhang – mint például Vietnam esetében –, abban mindenki egyetért, hogy a katonák – köztük a kisebbségek – a lehető legnagyobb támogatást érdemlik meg.

Hozzátehetnénk, hogy a háború nem csak a tengerentúlon szolgálta a jogegyenlőséget. A magyar zsidók emancipációjában jelentős szerepe volt annak, hogy a zsidóság aktívan részt vett az 1848–49-es szabadságharcban.