Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Hogyan kell hanyatlásra ítélni a hazát?

2011. június 28.

Olaszországban a népszavazáson a baloldal vereséget mért a kormányra, de úgy, hogy a gondoskodó állam illúzióját táplálta, miközben az állam belerokkan a költekezésbe és a baráti cégek támogatásába.

A mai politikai kultúra elkerülhetetlen hanyatlásra kárhoztatja Olaszországot – írja Angelo Panebianco a Corriere della Serában a júniusi népszavazás eredményét elemezve.

A népszavazáson feltett négy kérdés közül csak annak a kettőnek volt gyakorlati jelentősége, amely a vízgazdálkodásról szólt. Az egyikre válaszolva a polgárok azt akadályozták meg, hogy a vezetékes vízszolgáltatást magáncégek is végezhessék, a másikra felelve pedig azt, hogy a magánbefektetők tőkearányosan hét százalékos hasznot számíthassanak fel. A politikusok büntetőjogi immunitását amúgy is korlátozta már az alkotmánybíróság, vagyis a harmadik kérdés hordereje igen viszonylagos. Ami pedig a negyediket illeti, vagyis hogy Olaszországban ne működhessen atomerőmű, ez is kizárt dolog, mert „ahol még egy gyorsvasutat sem lehetett megépíteni a helyi lakosok tiltakozása miatt, ott egy atomerőmű helyszínét kijelölni teljes képtelenség”.

Mármost a vezetékes ivóvíz nagy kincs, és magánbefektetés nélkül nem lesz könnyű kielégíteni az igényeket. A feltárásokat nyilván ezután is a helyi politikával jó viszonyt ápoló cégek végzik majd, alacsony hatékonysággal.

A baloldali ellenzékben két kisebb párt játszotta a kezdeményező szerepet, s egyikük vezéregyénisége, Puglia tartomány elnöke, a magát „katolikusnak, kommunistának és melegnek” ebben a sorrendben valló Nichi Vendola úgy értékelte a népszavazást, hogy ezzel „a privatizáció kultúrája” szenvedett vereséget. Az ellenzék vezető ereje, az egykori kommunista párt derékhadára épülő Demokrata Párt csatlakozott a népszavazási kampányhoz, csak azért, hogy vereséget mérjen Berlusconi kormányára. Holott maga is tudja, hogy az olasz állam mai működése és mérete fenntarthatatlan. Márpedig nem elég Berlusconit legyőzni, utána kormányozni is kell. Ilyen szövetségesekkel pedig, akikkel a népszavazást sikerült megnyerni, csak a hanyatlás felé lehet kormányozni az országot.

Panebiancónak azonban a jobboldalhoz is van egy-két keresetlen szava. A kormány ugyanis abba vetette minden reményét, hogy a népszavazás érvénytelen lesz az alacsony részvétel miatt, és minden erejével azon volt, hogy lebeszélje a lakosságot a szavazásról. Meg sem próbált érvelni határozatai és törvényei mellett, amelyeknek eltörléséről a népszavazás szólt. Holott harc közben vereséget szenvedni még mindig jobb, mint lapítás közben.

Egyébként pedig a liberális szerző szerint a jobboldalból azért ábrándultak ki a szavazók, mert nem teljesítette ígéreteit, nem nyeste le az állam túlhajtásait. Berlusconi napja leáldozóban van. Akárki lesz is az utóda, ha a következő választáson nem akar leszerepelni, meg kell mutatnia, hogy tanult az esetből, és ki mer állni a saját értékei mellett.