„Bármit gondoljunk is a melegházasság intézménye mellett és ellen szóló érvekről, egy toleráns társadalom nem tagadhatja meg az azonos nemű pároktól a kapcsolatuk jogi elismerését. A melegházasság melletti hadjárat azonban már nem csak a jogokról szól, hanem bizonyos értékek és attitűdök megkérdőjelezéséről” – olvassuk a libertárius Reason magazinban. A cikk szerzője, a provokatív írásairól ismert Frank Furedi angol szociológus ezúttal a melegházasság kényes kérdésének veselkedik neki.
New York állam június végén törvényben rögzítette az azonos nemű párok jogát az egybekelésre. Füredi szerint borítékolható, hogy a melegházasság az elkövetkező években még a korábbinál is fontosabb politikai téma lesz, hála a fejlett demokráciák baloldali pártjainak és mozgalmainak.
Az angol szocilógus-publicista nem vitatja, hogy a házassággal egyenértékű jogi viszony elismerése minden toleráns társadalom számára elkerülhetetlen. Ám úgy érzi, hogy a melegházasság kérdése már korántsem a jogegyenlőségről szól, hanem sokkal inkább a kultúrharc részévé vált. Arra utal, hogy a haladó irányzatok számára már nemcsak a diszkrimináció felszámolása a cél, hanem a homoszexualitást elutasítók erkölcsi megsemmisítése. Ezért fordulhat elő, hogy a melegházasság ellenzőit a rasszistákhoz és az antiszemitákhoz hasonlítják.
„Már nem a jog megváltoztatása a cél. Keresztes hadjárat folyik a melegházasság mellett, amely a támogatók erkölcsi felsőbbrendűségét hivatott megalapozni” – írja Furedi. Nem a tolerancia jogi kikényszerítéséről, hanem „a kozmopolita kulturális elit” által képviselt kisebbség világnézetének elterjesztéséről szól a melegházasság körüli vita. Stigmatizálják szokat, akik ellenzik a diszkriminációt, az azonos neműek egybekelési jogát viszont nem támogatják: régimódi bigottnak nyilvánítják őket.
Furedi nem mondja ki, de minden bizonnyal arra utal, hogy a haladó elit célja az általa mélyen lenézett keresztény eszmeiség erkölcsi ellehetetlenítése. Ez azonban szerinte egyáltalán nem toleráns magatartás. „Az elitek által képviselt sznob intolerancia nem elfogadhatóbb, mint a homofób előítéletesség.”
Minden bizonnyal sokan vitatják az angol szociológus állításait. Arra azonban alighanem még a Furedi által keresztes lovagoknak minősített haladó elit is büszke lehet, hogy a fejlett nyugati demokráciákban a homofóbiát jobb- és baloldalon, keresztények és világiak, liberálisok és konzervatívok körében is elutasítják. És Furedi sem tagadhatja, hogy ez a kultúrharcos elit érdeme is.