„Első a hit, második az ész” – foglalja össze a Reason magazinban Ronald Bailey, hogyan látja az emberi természetet Michael Shermer, a Sceptic magazin alapítója, a Scientific American állandó szerzője, akinek tavasszal jelent meg harcosan racionalista könyve, A hívő agy.

Egyértelmű, hogy mind a szerző mind a recenzens voltaképp hitnek nevez minden hipotézist, vagyis az olyan feltételezéseket is, amelyek ellenőrizhetők és ellenőrizendők. Egykori őseink a növényzet zaja mögé odaképzelték a vadállatot, akkor is, ha csak a szél zörgette meg a harasztot: ettől maradtak fenn. Az emberi agy mindig struktúrát keres a jelenségek mögött, aztán a maga által képzelt struktúrák szerint értelmezi a további tényeket, jelenségeket, s hajlamos csak azokat elfogadni valósnak, amelyek beleillenek a képzelt struktúrába. Megvan tehát bennünk a „hiszem, ha látom”-elv ellenkezője is: „azt látom meg, amit elhiszek”.

A recenzió olvastán az olvasónak óhatatlanul az az érzése támad, hogy a nagy természettudományos apparátussal megírt könyv fő célpontja a vallás. A fű zizegésétől módszeresen jutunk egyre közelebb a világnézethez: ahogy egyre bonyolultabb képzelt struktúrákra tér ki a szerző, előkerül az a mélyen emberi hajlam, hogy cselekvő alanyt keressünk a jelenségek mögött. Rendszeresen szellemek, angyalok, idegenek, ellenséges elemek jó- vagy rosszindulatú mesterkedéseit véljük felismerni a kellemes vagy fájdalmas eseményekben. Ezért olyan népszerűek azok a fantazmagóriák, amelyek szerint az amerikai kormány eltusolja az ufók jelenlétének bizonyítékait. Ennél is vadabb, elterjedt teória, hogy a háromezer áldozatot szedő 2001. szeptember 11-i New York-i terrormerényletet valójában az amerikai kormányhatalom szervezte meg.

Ami a földönkívülieket illeti, magának Shermernek is volt ilyen élménye: 1983-ban 83 órán keresztül megszakítás nélkül kerékpározva 1259 mérföldet tett meg egy szupermaratoni versenyen, és félig önkívületben volt, amikor a stábja leszedte a kerékpárról, hogy pihenésre kényszerítse. Shermer akkor úgy hitte, hogy földönkívüliek fogságába esett. De aztán kialudta magát. És szemlátomást hasonló csalódás áldozatának tekinti a vallásos embert. Az istenhitet ugyanis az ufó-üggyel egy fejezetben tárgyalja.

Érve szellemes, bár nem eredeti. Az emberiség az elmúlt tíz évezred során mintegy tízezer vallást hozott létre, összesen vagy ezer istennel. A hívők és a nem hívők között csak annyi a különbség – fejtegeti Shermer ­­–, hogy a nem hívők egyetlen istennel többet tagadnak.

Személy szerint konzervatív liberálisnak tekinti magát, és a liberalizmusról az a véleménye, hogy – az összes többi irányzattal szöges ellentétben – nem ideológia, hanem módszer. Akár a tudomány.

Shermer honlapjának olvasói heves vitát folytatnak egymással és a szerzővel arról, hogy akkor hová teszi Shermer a keresztény tudományt. A sok hozzászólás közül egy sem említi meg, hogy másra való a tudomány és másra a vallás.