Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Túlhajszolt amerikaiak

2012. november 29.

Az amerikai munkavállalók lényegesen több időt töltenek munkahelyükön, mint más fejlett országok dolgozói. Kérdés azonban, hogy a társadalmi kötelékeket meggyengítő serénykedés mennyiben fokozza a teljesítményt.

„Miért fetisizálják az amerikaiak a kemény munkát, miközben kimondottan homályos a kapcsolat a túlórák mennyisége és a gazdasági teljesítőképesség között?” − teszi fel a kérdést Charles Kenny a Foreign Policy hasábjain. Különböző statisztikák szerint az európaiak akár negyedével kevesebbet dolgoznak, mint az amerikaiak. Ehhez társul még a weberi protestáns etikából eredeztethető menedzseri szemléletmód, amely kimondottan nagyra értékeli az éjszakába nyúló túlórázást és a hétvégi készenlétet. A Pew Research Center 2008-as felmérése szerint az amerikai munkavállalók felétől elvárják főnökei, hogy hétvégenként is ellenőrizzék email-fiókjaikat.

Kenny szerint ez a teljes mértékben anakronisztikus attitűd a klasszikus ipari korszak csökevénye, amikor az ipari termelésben eltöltött idő egyenes arányban állt a teljesítménnyel. Ám a mai tudásalapú társadalomban felértékelődött a kreatív és a szolgáltatás jellegű munkák szerepe. Mint arra Steven Greenhouse, a New York Times publicistája 2009-es könyvében rámutat, az Egyesült Államok gazdaságának produktivitását nem a hosszú munkaidő, hanem a technológiai innováció tartja növekvő pályán. Mindebből az következik, hogy ésszerű lenne az órabér alapú elszámolást megreformálni.

A munkavállalók túlórázási buzgalma ugyanakkor hosszú távon súlyos társadalmi következményekkel járhat. Robert Putnam már az 1990-es évek közepén diagnosztizálta, hogy az amerikaiak egyre elszigeteltebben élnek: kevesebb időt töltenek családjukkal, barátaikkal, helyi közösségeikben, és ebben elévülhetetlen szerepe van a munkahelyi hajtásnak. Az okostelefonok és céges laptopok hadának köszönhetően a munkaadó szinte észrevétlenül terjeszti ki fennhatóságát az alkalmazottjaira, értékes időt rabolva el ezzel privát életükből.

Roger Bybee, az Illinois Egyetem professzora szerint ideje lenne, hogy valamiképp a politika is reagáljon ezekre a tendenciákra. A republikánusoknak például el kellene végre dönteniük, hogy a munkavállalóiktól mind több időt követelő vállalatokat támogatják-e, vagy pedig a családi értékek érvényesülését ösztönzik.