Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Adósságcsapdában

2012. december 13.

A baloldali liberális közgazdász szerint az eladósodás áll az elhúzódó gazdasági válság hátterében. A kialakult helyzetért elsősorban nem a hitelfelvevők felelősek, hanem a bankok céljait a közérdek és a hitelfelvevők érdekei elé helyező rossz kormányzati politika, ezért a megoldásnak is politikai természetűnek kell lennie: államilag koordinált adósságleírásnak.

„Az adósok megsegítését nem úgy kell felfogni, hogy a felelőtlen egyéneket felmentjük szerződéses kötelezettségeik alól. Sokkal inkább a gazdasági prosperitás és a méltányosság végett van szükség adósmentésre – olvassuk a Boston Review esszéjét. A cikk szerzője Mike Conczal, a baloldali liberális Roosevelt Intézet közgazdásza.

Az elmúlt években a világ kormányai a piaci beavatkozás széles skáláját alkalmazva próbálták megfékezni a gazdasági válságot. A bankmentéstől kezdve a nem szokványos monetáris módszereken keresztül a különböző munkahelyteremtő programokig milliárdokkal ösztönözték a gazdaságot, a recesszió réme azonban nem múlt el, és a munkanélküliség sem akar csökkenni.

Conczal szerint a válság nem is oldható meg közvetlen állami gazdaságélénkítéssel. Az elhúzódó stagnálás és a magas munkanélküliség oka ugyanis az eladósodottság: az ingatlanárak csökkenése miatt csökken a családok vagyona és nő az adósság aránya, ami megtakarításra késztet, ezáltal visszaesik a fogyasztás, nő a munkanélküliség, és minden állami ösztönzés ellenére is lassul a gazdaság. Ha mindenki egyszerre akarja visszafizetni az adósságot, akkor megáll a termelés. Kutatások igazolják, hogy leginkább azokat az országokat vetette vissza az ingatlanpiaci összeomlás, ahol az állam és a lakosság is eladósodott.

Helytelen az egyéni felelőtlenség számlájára írni a túlzott eladósodást, sokkal inkább az állami szabályozás a felelős – véli Conczal. Az emberek azért vettek fel hitelt, mert rákényszerültek, ha lakást szerettek volna, sőt, egyre inkább hitelből voltak kénytelenek fizetni a tandíjat és az orvost. Egy tavalyi felmérés szerint a bedőlő hitelek többségének oka a betegség miatt az egekbe szökő egészségügyi kiadás, és minden ötödik diákhitel is bedőlt. Ezeket a hiteleket azért kellett felvenni, mert az állam kivonult az oktatásból és az egészségügyből. Közben a kormány az adósok és a nemzetgazdaság érdekei helyett egyre inkább a hitelezőket védi, és folyamatosan szigorítja a magáncsőd szabályozását. 

Ebből pedig az következik, hogy az eladósodottság nemcsak kollektív gazdasági probléma, de az okai is rendszerszintűek, ezért a felelősség is közös.  Az ördögi körből adósságcsökkentéssel lehet kitörni – mutat rá Conczal. A korábbi válságok esetében is a magánszemélyek adósságának leírása segített a recesszió és a munkanélküliség leküzdésében. A 19. században is előfordult, hogy a kormány egyoldalúan beavatkozott a hitelszerződésekbe, és lehetővé tette a hitel mértékének enyhítését. Az 1930-as években Roosevelt elnök állami pénzen vásárolta fel a bedőlő hiteleket − összesen a GDP 5 százalékát fordította ilyen célokra.

Az ilyen lépéshez azonban nagy bátorság kell, hiszen az általánosan elterjedt konzervatív fiskális szemlélet a kormányzat beavatkozását gazdasági és erkölcsi szempontból egyaránt károsnak tekinti. Képviselői azzal érvelnek, hogy az ilyen szokatlan módszerek növelik a befektetők bizonytalanságát és felelőtlen eladósodásra ösztönöznek. Ezért még Obama elnök is inkább a bedőlt hitelek miatt bajba jutott bankoknak segített, ahelyett, hogy a hitelezők terheit enyhítette volna.