„A baloldal egy része túl toleráns azok iránt, akik semmibe veszik a Köztársaság törvényeit. Ez a Nemzeti Front megerősödésének egyik oka” – írja a Le Figaróban Guillaume Tabard párizsi jogászprofesszor.

A konzervatív szerző elismeri, hogy nehéz a Párizs környéki lakótelepeken élő fiatalok helyzete, de úgy véli, abból nem szabad engedni, hogy a törvényeket mindenki köteles megtartani. Felidézi, hogy 1906-ban Georges Clémenceau, a frissen kinevezett belügyminiszter szocialista létére éppen erre figyelmeztette egy bányászsztrájk résztvevőit, és kapott is érte épp elég szidalmat a parlamentben a radikális szocialistáktól, köztük elsősorban a legendás Jean Jaurèstől. A jakobinus és etatista baloldal azóta is elválik a liberális és decentralizáló baloldaltól. Ma ez elsősorban abban jelentkezik, hogy az egyik fél szerint a köztársaság érdeke az első, a másik szerint a különféle helyi közösségeké, köztük a különféle etnikai csoportoké. Az utóbbi évtizedekben a bevándorlók és leszármazottaik egyre nehezebben integrálódnak, s a lakótelepekre összpontosuló rengeteg szociális támogatásnak igen csekély a látszatja. A szocialisták hagyományos szavazótáborának jelentős része viszont közvetlen érintkezésben él ezekkel az etnikai csoportokkal, és elszenvedi helyzetük megoldatlanságának minden következményét. Viszont elvárná, hogy a hatóságok fenntartsák a rendet, és megelégelte a baloldalt jellemző túlzott toleranciát. Tabard szerint, ha a szocialisták nem akarják tovább növelni a szélsőjobboldal szavazótáborát, akkor a Clémenceau-féle szocialistáknak ideje lenne felébredniük.

A l’Opinion című liberális internetes híroldalon Luc de Barochez főszerkesztő azt tartja a konfliktust kiváltó oknak, hogy Franciaország a kultúrák összeegyeztethetőségének ügyét egy alkalmi törvénnyel kívánta megoldani. Arról a 2011-es jogszabályról van szó, amelynek értelmében Franciaországban nyilvános helyen nem szabad viselni a teljes testet és arcot elfedő öltözéket, a burkát. de Barochez szerint a tilalom és a betartatásával járó nehézségek aránytalanul súlyosak ahhoz képest, hogy miféle jogokat kell miattuk korlátozni: a véleménynyilvánítás, a vallásszabadság, valamint a szabad mozgás jogát. A szalafista szektásság, amely a burkát megköveteli, kisebbségi irányzat, és nem kezelhető rendőrségi eszközökkel. Az állam nem írhatja elő, hogyan öltözködjünk, és milyen vallásban higgyünk. A rendőrök megtámadása már tényleg köztörvényes ügy, de Barochez szerint elkerülhető lett volna.

A Libérationban Éric Decouty elismeri, hogy ha egyszer törvény tiltja a burka viselését, akkor azt a törvényt mindenkivel be kell tartatni. De az incidenst követő lázongásnak már mélyebb társadalmi okokat tulajdonít. A külvárosi nyomorlakótelepek problémájának megoldására indított számtalan program hatástalanságáról tanúskodik, hogy egyetlen apró szikra ekkora tüzet tud fellobbantani. Ezekben a lakónegyedekben jó kétszerte nagyobb a munkanélküliség (22,8 százalék) az országos átlagnál (9,4 százalék). A középosztály menekül, az ott maradók egyre inkább gettóban élnek. Egyre több gyerek marad ki az iskolából, egyre mélyebb a környéken a szegénység. Észak-afrikai származásuk magában is hátrány a munkaerőpiacon, lakótelepi lakos mivoltuk pedig még csak tovább rontja az esélyeiket. A Libération szerzője még a mai súlyos költségevetési gondok ellenére is sürgősnek tartja, hogy a kormány nekilásson a lakótelepi gettók rendbetételének.