„Sok hétköznapi nő tapasztalja, hogy helyzete egyáltalán nem javul, sőt romlik. A Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a szegénységben élő nők aránya 1993 óta most a legmagasabb, és a statisztika létezése óta soha nem volt még ilyen nagy a mélyszegénységben élő nők aránya” – olvassuk Susan Faludi feminista írótól az Egyesült Államokban megjelenő Baffler magazinban.

Az esszé apropója egyebek között Sheryl Sandberg, a Facebook vezérigazgatójának bestsellere, egyike azoknak az egyre szaporodó műveknek, amelyekben – mint arról a Metazin is beszámolt – vezető beosztásban dolgozó sikeres nők biztatják saját példájukra hivatkozva nőtársaikat, hogy ne alkudjanak meg, hanem keményen harcoljanak a karrierért.

Faludi szerint ez a megközelítés több szempontból is téves és ártalmas. Egyrészt nem veszi figyelembe, hogy a nők jelentős része nem vezérigazgatói posztra ácsingózik. Nem az a legfőbb gondja, hogy a vállalati ranglétrán előrelépjen, hanem hogy megéljen és maradjon ideje a családra is. Egy irodai alkalmazott és egy takarítónő hiába áll a sarkára és követel előléptetést, fizetésemelést, vagy – utal a Yahoo szintén feminista vezérigazgatójának példájára – külön szobát az irodája mellett, hogy kisgyermeke munka közben is mellette legyen.

Az egyéni érdekérvényesítésre összpontosító „Facebook-feminista” megközelítés figyelmen kívül hagyja a társadalmi szerkezetből fakadó intézményi akadályokat, amelyek a középosztálybeli vagy szegényebb nők lehetőségeit korlátozzák: az igazságosabb társadalom kiépítése helyett életmódtanácsokat ad az egyenlőségre vágyó nőknek – véli Faludi. Ezzel pedig elárulja a feminizmus ügyét, amelynek lényege, hogy a társadalmi normáknak és intézményeknek kell megváltozniuk, másképpen nem valósulhat meg a női egyenjogúság.

Nem Faludi az egyetlen, aki kritikus az elit-feminizmussal kapcsolatban. Mint azt Linda Burnham esélyegyenlőségi aktivista epésen megjegyezte, Sandberg és a többi, az elithez tartozó sikeres nő valójában „a felső egy százalék feminizmusát” képviseli. „A feminizmus nem egy pontja az egyéni kiteljesedésre vonatkozó tizenkét pontos életmódprogramnak” – írja a kérdés kapcsán Debora Spar, a Barnard College rektora, a kortárs feminizmust tárgyaló Csodanő című könyv szerzője.

Alison Wolf brit közgazdász pedig arra hívja fel a figyelmet új könyvében, hogy a nők közötti egyenlőtlenség egyebek között a sikeres nők miatt fokozódik. Az elithez tartozó nők felzárkóznak ugyan a férfiakhoz karrier dolgában, ám ennek az az ára, hogy a házimunkát és a gyereknevelést ők maguk is alulfizetett (és gyakran feketemunkát végző) nőkre bízzák, akiknek viszont nincs esélyük a kitörésre.