„Az ajándékok megítélésében jelentős eltérés mutatkozik az ajándékozó és a címzett között” – foglalja össze karácsonyi kutatási eredményeit Tim Harford közgazdász.

Mint arról a Metazin az elmúlt években beszámolt, a karácsonyi ajándékozás egyre inkább felkelti a közgazdászok tudományos érdeklődését. Van, aki azt kutatja, hogy az elüzletiesedő ünnep hogyan hat a fogyasztásra és a foglalkoztatásra. Akadnak, akik mind az egyén, mind a nemzetgazdaság szempontjából rendkívül ésszerűtlen eljárásnak tartják az ajándékozást.

Harford ezúttal nem a nagy összefüggésekre kíváncsi, pusztán azt szeretné eldönteni, hogyan tudná költséghatékony módon a legnagyobb örömet szerezni lányainak, akik közül az idősebb részletes kívánságlistát nyújtott be, míg a kisebb pusztán valami meglepetést kért. Vajon akkor szerez-e nagyobb örömöt, ha teljesíti a kívánságot, vagy inkább akkor, ha meglepetésre törekszik?

A kérdés eldöntéséhez Gabrielle Adams londoni, Francis Flynn stanfordi, illetve Francesca Gino harvardi közgazdászok kutatásait hívja segítségül. Ezekből egyebek között kiderül, hogy nagyobb örömet szerez a kívánságok teljesítése, mint a meglepetés. Érdekes módon a megajándékozottak ráadásul személyesebbnek és figyelmesebbnek tartják az olyan ajándékokat, amelyeket ők maguk kértek. Ezt még az ajándék értéke sem befolyásolja: az ár és az öröm között nincs összefüggés.

Sem meglepetésre, sem pedig drága ajándékra nincs tehát szükség – vonja le a következtetést Harford. Hogy aztán megkönnyebbülve teljesíthesse nagyobbik lánya kívánságát és válasszon valami nem túl drága meglepetést a kisebbnek.