Nyomtatás

Politika a tényeken túl

2016. augusztus 18.

Az ukrán származású publicista szerint a közbeszéd egyre inkább posztmodern performanszhoz hasonlít. Az objektív igazság csak egy a lehetséges narratívák közül. A jövő a trollpolitikusoké.

 

Nyilvánvaló, hogy a posztfaktuális, avagy az igazság utáni világban élünk. Nem csak arról van szó, hogy a politikusok és a média hazudnak, ők mindig is hazudtak, hanem arról, hogy már nem is számít, hogy igazat mondanak-e vagy sem” – írja Peter Pomerantsev ukrán származású, Londonban élő publicista a Granta magazinban.

Pomerantsev két évvel ezelőtt Semmi sem igaz és minden lehetséges  címmel könyvet írt a putyini rezsim működéséről, azt állítva, hogy Oroszországban diktatúra épül. Amellett érvelt, hogy Putyin sikere mindenekelőtt a kormány ideológiai kontrolljának köszönhető. Az orosz vezetés elsősorban nem az erőszakszervezetekkel betonozta be hatalmát, hanem az állami propaganda segítségével – egy abszurd regénybe illő, összeesküvés-elméletekből szőtt szürreális párhuzamos valóságot hozott létre.

Mostani cikkében Pomerantsev a könyvben megfogalmazottakat alkalmazza a nyugati demokráciákra. Úgy véli, hogy a demokratikus államokat is egyre inkább fenyegeti a posztfaktuális politika. A politikusok már a látszatra sem ügyelve, szemrebbenés nélkül tesznek valótlan állításokat – utal Pomerantsev a Brexit-párti ferdítésekre és Donald Trump összeesküvés-elméleteket idéző kijelentéseire. Persze miért éppen Trump megnyilvánulásai vernék ki a biztosítékot, ha az iraki háborúhoz vezető hazugságoknak sem volt komoly következménye?

Pomerantsev nem magát a hazugságot tartja aggasztónak, hanem azt, hogy a politikusok mintha már nem is nagyon törekednének rá, hogy az igazság látszatát keltsék. Nincs is rá okuk, hiszen a választók nem nagyon büntetik meg őket a valótlanságokért. A politika – véli Pomerantsev – egyre inkább valóságshow-hoz hasonlít, ahol a politikusok népszerűségét performanszuk egyedisége és a kiváltott érzelmek, nem pedig a hitelesség és végképp nem a tények tisztelete határozza meg.

A szerző úgy látja, hogy a politika valóságshow-vá válásának több oka van. Az online média, mindenekelőtt a közösségi oldalak termékeny táptalajai az álhíreknek, a rágalmazásnak és az összeesküvés-elméleteknek.  A közösségi média hatására a hagyományos sajtó is szenzációhajhászabbá válik. Mindez pedig a trollpolitikusoknak kedvez.

Ám a média átalakulása maga is okozat – teszi hozzá Pomerantsev. A tények és az objektivitás hitelvesztése a posztmodern relativizmus következménye. Az érveknek csak egy adott kontextuson, nyelvjátékon belül van helyi értékük, abszolút igazság nincs, illetve maga az abszolút igazságra törekvés sem más, mint leplezett hatalmi törekvés, az elnyomás eszköze. Minden álláspont egyaránt tiszteletet érdemel, még a zagyvaság is egyenértékű a tényszerű leírásokkal.

A valóság helyét hovatovább teljesen átveszi a szimulákrum, a látszat – utal a szerző Jean Baudrillard francia posztmodern filozófus elméletére, amely szerint a világot uraló szimulákrum nem elfedi a valóságot, hanem a helyébe lép: már nem is létezik valóság, vagyis a szimulákrum igaz.