„A tudománynak és a médiának az lenne a dolga, hogy támogassa a vélemények sokszínűségét, ahelyett, hogy a politika szolgálólánya lenne és a más véleményt képviselők jó hírét tönkre tenné” – írja Roger Pielke politológus a Wall Street Journalben annak kapcsán, hogy az éghajlatkutatásról át kellett nyergelnie a sportkutatásra, mert vezető médiumok és a vezető progresszív agytröszt emberei boszorkányüldözést folytattak ellene.
Pielke professzor az elnökválasztási kampány idején kiszivárogtatott demokratapárti levelezéstömegben olvasott egy ímélt, amelyet a Center for American Progress nevű liberális alapítvány klímaváltozással foglalkozó blogjának szerkesztője írt az egyik adományozónak, s amelyben magának tulajdonítja az érdemet azért, hogy Pielkét eltávolították az internetes folyóirattól, amelynek előbb belső, majd külső munkatársa volt.
De nem egyedül a híres alapítvány támadt rá Pielkére, hanem számos nagy liberális és baloldali lap is, név szerint a New York Times, a Guardian és a Huffington Post. Klímaváltozás-tagadónak nevezték, pedig egyáltalán nem az. Nem tagadja a globális felmelegedést. Azt sem tagadja, hogy emberi tényezők szerepet játszanak benne. Nem ellenzi, hogy a széndioxid-kibocsátást büntető adókkal sújtsák. Hát akkor mégis mitől klímaváltozás-tagadó? Nos, attól, hogy egy részletkérdésben vitába szállt a klímaváltozással foglalkozó kormányközi ENSZ-bizottság egy megállapításával. A szent ügyet képviselő ENSZ-bizottság ugyanis tévesen azt közölte 2007-es jelentésében, hogy a klímaváltozás következtében növekszik a tornádók és hurrikánok által okozott veszteség. Pielke a kérdés legtöbbet publikáló szakértője volt, és megírta, hogy ez tévedés. Éppenséggel az elmúlt évtized aránylag békés volt, a forgószelek által okozott kár ugyanis kisebb volt a korábbiak alapján várhatónál. Azonnal megindultak a támadások. Három évvel később kiderült, hogy a bizottság egy biztosítási kutatóintézet munkatársától kapta az adatokat, aki egy készülő elemzés alapján előlegezte meg a végeredményt. Utóbb az intézet a már kész kutatási jelentésében ennek pontosan az ellenkezőjét állapította meg, és az illető kutató maga vallotta be becsületesen Pielkének, hogy ő volt a tévedés forrása. Az ENSZ-bizottság azóta sem helyesbített, a sajtó szintén nem. Pielke ebben az ügyben a Képviselőház illetékes bizottsága előtt is elmondta véleményét. Őutána meghallgatták John Holdrent, Obama elnök tudományos főtanácsadóját, aki mást mondott, és amikor szembesítették a szaktekintély álláspontjával, kijelentette, hogy az nem hiteles vélemény, sőt, fehérházi honlapján hosszú cikket jelentetett meg, amelyben Pielkét igyekezett hitelteleníteni. Egy képviselő vizsgálatot indított, meggyanúsította Pielkét, hogy egy nagy olajtársaság pénzeli, azt is megmondta, melyik. Az egyeteme megvédte a kutatót, a nagy vizsgálat nem vezetett semmire, de a jó híre odalett.
Azóta sporttudománnyal foglalkozik, írt is egy nagy könyvet a sportvilágban folyó öldöklő küzdelemről és az ebben szerepet játszó csalásokról és korrupcióról. Szóval már megint keresi a bajt. Egyeteme azonban becsben tartja, határozatlan idejű, biztos professzori állása van, és azt kéri a kutatóktól és a sajtótól, hogy érte ne aggódjanak. Csak az igazságért. Mert annak nincs jövője, ha így bánnak a más vélemények képviselőivel.