„A Közel-Keletet sokan bukott államok halmazának tartják. Vajon az iszlám a felelős?” – olvassuk Joel Mokyr recenzióját Jared Rubin gazdaságtörténész Uralkodók, vallás és a gazdagság: miért gazdagodott meg a Nyugat, és a Közel-Kelet miért nem? című monográfiájáról az Economic History Association blogján.
A Közel-Kelet szinte minden szempontból leszakadó térségnek számít. Hiába gazdag olajban, a régió GDP-je összességében alacsony, a gyerekhalandóság magas, a tudományos fejlettség alacsony. Pedig a középkorban a térség még egyáltalán nem számított fejletlennek, elég csak arra gondolnunk, hogy az ókori görög tudás részben arab közvetítéssel jutott el hozzánk.
Rubin könyvében a vallással magyarázza a Közel-Kelet leszakadását. Nem a vallás tartalmával, vagyis nem az iszlám teológiai doktrínákkal, hanem az egyház intézményesülésével és politikai befolyásával. Fő állítása az, hogy a Közel-Kelet lassabb fejlődésének oka az egyházi intézmények nagyobb társadalmi jelentősége. Míg Európában a késői középkortól a politikai hatalom egyre inkább elvált a vallástól illetve az egyházi hatalomtól, a Közel-Keleten az iszlám megőrizte politikai legitimációs funkcióját.
És hogy mi köze a szekularizációnak a gazdasági fejlődéshez? Rubin szerint az, hogy a vallási vezetők és az intézményes egyházi struktúra közhatalmi szerepe megnehezíti a tudomány fejlődését. A vallási vezetők megpróbálják ellehetetleníteni a teológiai dogmákkal ellentétes tudományos kutatásokat. Minél fontosabb szerepe van a vallásnak a politikai hatalom legitimációjában, annál nagyobb politikai befolyással bírnak az egyházi személyek, és annál könnyebben akadályozzák a tudomány fejlődését – véli Rubin. Ráadásul a vallási vezetők gyakran bizalmatlanul tekintenek a bankokra és a kamatos hitelezésre, ami nehezíti a kapitalizmus, a szabad kereskedelem és az iparosodás megindulását.
Mokyr előremutatónak tartja Rubin megközelítését, mivel nem a vallási dogmákkal, nem az iszlám természetével magyarázza a Közel-Kelet leszakadását, hanem intézményi okokkal. Megjegyzi, hogy Rubin következtetései összhangban vannak a hasonló tárgyú kutatások megállapításaival, amelyek a vallás társadalmi beágyazottsága és az innováció közötti fordított arányra mutatnak rá. Azzal kapcsolatban azonban Mokyr már szkeptikus, hogy a Közel-Kelet lemaradása magyarázható-e kizárólag a vallás politikai jelentőségével. Mint nemrégiben megjelent könyvében bővebben is kifejtette, az európai felvilágosodásnak és a tudományos forradalomnak szükséges feltétele volt a kontinens széttagoltsága is. Az államok közötti rivalizáció és a háborúk ugyanis elősegítették az innovációt, ráadásul az üldözött tudósok könnyebben menedékre lelhettek külföldön.