„Milyen is valójában a szerelem első látásra? Tényleg van ilyen, avagy romantikus illúzió az egész?” – teszi fel a milliódolláros kérdést Grant Hillary Brenner pszichológus a Psychology Todayben.

A szerelem első látásra jelenségét hagyományosan három különböző módon szokás magyarázni – írja Brenner. Vannak, akik az elfogult emlékezetből származtatják, mondván, hogy pusztán a szerelem retrospektív kivetüléséről van szó. Mások szerint a testi vonzalomra vonatkozik az annyiszor hallott kifejezés, megint mások szerint pedig az elragadtatást fejezi ki sajátos formában.

Egy friss kutatás a legkevésbé romantikus magyarázatot találja helytállónak. A Groningeni Egyetem kutatói egy hosszas és bonyolult kísérletsorozatban arra a megállapításra jutottak, hogy a szerelem első látásra okozati összefüggésben áll a fizikai vonzalommal. Kutatásukban a szerelem első látásra eseteinek 90 százaléka a testi vonzódás eredménye. A tudósok szerint a romantikus érzések a pőre fizikai vágy idealizálásának következményei. Kevésbé illúzióromboló azt hinni, hogy lelki társunkra találtunk, mint elfogadni, hogy pusztán rendkívül kívánatosnak találunk valakit – idézi Brenner a szerzőket, hogy aztán a tanulságot is levonja: ha azt akarjuk, hogy valaki belénk szeressen, elég vonzónak lennünk. Persze – teszi hozzá rögtön Brenner – azt majd újabb kutatásoknak kell kideríteniük, hogy a vonzalom kialakulásában mekkora szerepe van a különböző faktoroknak: például a szépségnek és az illatoknak.

Marcel Zenter innsbrucki pszichológiaprofesszor viszont az Aeon magazinban publikált szerelemtudományi esszéjében leegyszerűsítőnek és idejétmúltnak ítéli az ilyen megközelítéseket, mondván, hogy a szerelmet nem lehet pusztán biológiai és evolúciós alapon megközelíteni. Hiszen a szerelem is társadalmilag konstruált, vagy legalábbis befolyásolt érzelem. Számos kutatás kimutatta, hogy a nők inkább a biztonságot nyújtó, tehetősebb és magasabb társadalmi státuszú férfiakhoz vonzódnak, a férfiak viszont a külcsínt és a fiatal kort részesítik előnyben. Az evolúciós magyarázat: a nők az erős védelmező apával, a férfiak a fiatal és termékeny anya választásával növelik utódaik túlélési esélyeit. Igen ám, csakhogy változik a világ, és vele a nemi szerepek – jegyzi meg Zenter. A női egyenjogúság a párválasztási stratégiákat is átalakítja. Mint összehasonlító szerelemtudományi kutatások kimutatták, ahogyan csökken a nők és a férfiak közötti társadalmi különbség, úgy válnak hasonlóvá a férfi és a női párválasztási szempontok. Azokban az országokban, amelyekben kisebb a nemek közötti különbség, a nők kevésbé részesítik előnyben a gazdag férfiakat. Persze a párválasztási normák átalakulását nem mindig könnyű megemészteni. Zenter utal azon felmérésekre, amelyek összefüggést véltek felfedezni a női egyenjogúság és a merevedési problémák között. Mindazonáltal úgy véli, hogy a férfi és a női szerelmi elvárások sosem lesznek teljesen azonosak, mert nem azonosak a szerepek sem: a szoptatás például biológiailag meghatározott női szerep, amin semmilyen társadalmi átalakulás nem fog változtatni. (Zentner valószínűleg nem tud, vagy nem akar tudni róla, hogy egyes feminista szerzők a szoptatás normáját is a nők alávetettségét eredményező társadalmi konstrukciónak tartják. Sőt van olyan szoptatáspárti szervezet, amely az apák általi tejkiválasztást is biológiai lehetőségnek tekinti.)

A robotok fejlődése azonban drámai változást idézhet elő a nemek közötti egyenlőség tekintetében is. Cathy O’Neil legalábbis ebben reménykedik. Mint a Bloomberg magazinban kifejti, a szexrobotok versenyre késztethetik az elkényelmesedett férfiakat. O’Neill saját bevallása szerint teljesen elégedett a férjével, de azért elképzelhetőnek tartja, hogy a robotok hamarosan figyelmesebb szeretők lesznek, mint a hús-vér férfiak, ráadásul ők talán egyenlőnek tekintik majd a nőket. O’Neil elismeri ugyan, hogy a meghekkelt szexrobotok akár veszélyesek is lehetek, de kevés esélyt ad annak, hogy több áldozatot szednének, mint a partnerüket bántalmazó férfiak.