„Amerikai liberális körökben egyre gyakrabban megesik, hogy a szülők a fiúgyermekekkel lányos, a lányokkal fiús játékot játszanak, de az még e körökben is újdonság, hogy el sem árulják gyermekük nevét a külvilágnak” – olvassuk Julie Comptontól az NBC hírcsatorna internetes oldalán.

Az elmúlt néhány hétben országos híresség lett egy Massachusetts állambeli ikerpár. A Sharpe család két gyermekéről nem tudjuk, fiúk-e vagy lányok, de talán ők maguk sem tudják. Azzal persze tisztában vannak, hogy milyen külső nemi szerveket viselnek, de aligha gondolják úgy, hogy ez mindjárt a nemüket is meghatározza. Máskülönben semmi értelme nem volna annak, hogy ezt a bizonyos dolgot a szülők eltitkolják a külvilágtól. A gépészmérnök anya férfiak uralta szakmájában tapasztalta meg, mekkora hátrány nőnek lenni. Állítása szerint ez vezette arra, hogy a gyermekeire hagyja a döntést. Azzal érvel, hogy ha  születéskor, a külső nemi jegyek alapján határozzák meg a gyermekek nemét, az hátrányosan érinti azokat, akik később biológiai nemüktől eltérő gender identitást választanak maguknak. Compton cikke arról szól, hogy addig, amíg úgyis ki nem tudódik az a ruhák alatt viselt kis különbség, a szülők nem döntenek, viszont utána majd elfogadják, akármit dönt a gyermek.

Compton olyan fejlődéspszichológusok véleményét közli az ügyről, akik szerint a férfi és a nő közötti különbség alapvetően nem biológiai, hanem társadalmi eredetű. Agyuk térfogata alig különbözik, érdeklődésük pedig csakis a hagyományos környezeti elvárások és szoktatás következében tér el. Mint a Metazinban is szó volt róla, évtizedek óta számos kutató vitatja ezt az elméletet.

Ennek az ikerpár szempontjából azért van jelentősége, mert ha a biológiai különbözőség jelentős, akkor a mesterséges nemválasztás súlyos zavarokat okozhat a gyermek fejlődésében. Ha nincs jelentős biológiai alapú eltérés a nemek hajlamai között, akkor is konfliktusokkal jár a biológiai nemtől eltérő nemválasztás, de akkor azzal vigasztalhatják magukat a szülők, hogy gyermekeiket a társadalom éretlensége miatt érik kellemetlenségek.

A nem eltitkolásának gyakorlatát követő szülők Facebook-csoportjának pillanatnyilag 220 tagja van. Az első nyilvános esetről hét éve kapott hírt a közvélemény, egy torontói házaspár nem volt hajlandó bejegyeztetni gyermeke nemét, s mint Compton fogalmaz, a progresszív szülők, akik nem binárisnak tekintik az emberi nemet, hanem úgy látják, hogy sokféle nem van a két véglet között, felfigyeltek a dologra. Egy New York-i házaspár internetes naplót vezet kétéves, egyelőre semleges nemű gyermekéről, de az instagramon is egymásra találnak e gyakorlat képviselői. A theyby szó, amely ennek az oldalnak a címében szerepel, a csecsemőt jelentő baby szó változata, az első szótag (they) pedig a többes szám harmadik személyű személyes névmás. Ez semleges nemű, ezért használják az egyes szám harmadik személyű névmás (she/he) helyett. Mint az instagram-oldalon a résztvevők beszámolnak róla, „rengeteg gyűlölet árad felénk pusztán, mert gyermekünket őknek nevezzük”. Compton azonban megszólaltat egy pszichológust, aki azzal biztatja a szóban forgó szülőket, hogy eljárásuknak előnyös oldala is van. Azt jelzi a gyereknek, hogy a szülők elfogadják őt mindenestől, akármilyen nemet választ is. És ez „kivált a transznemű gyermekek esetében lehet fontos, közöttük ugyanis magas a depressziósok és az öngyilkosságot megkísérlők aránya”. A gyermekkori nemváltás csakugyan egyre népszerűbb Amerikában, és problematikus oldalairól a Metazinban is szó volt már.