George W. Bush kijelentette, hogy a Pinochet által létrehozott nyugdíjrendszer mintájára akarja átalakítani az amerikait. Hitler is Autobahnt épített, de attól még senki sem kifogásolta, hogy Eisenhower elnök 1950-ben autópálya-programot indított - mondják a nyugdíjreform hívei.
A reformot kutatásaival támogató Cato Institute összegyűjtötte a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan voltát bizonyító fontosabb statisztikákat. "1950-ben 16 aktív keresőre jutott egy eltartott. Ma minden harmadikra, és 2030-ban már két aktív keresőre jut majd egy." - "Az amerikaiak 80%-a több társadalombiztosítási járulékot fizet, mint adót." - "Ha minden marad a régiben, 2060-ra a költségvetés 71%-át kell majd nyugdíjakra és az egészségügyre fordítani."
Az intézet egyik munkatársa, Deroy Murdock már 1999-ben figyelmeztetett, hogy harminc éven belül összeomlik az amerikai állami nyugellátás, hacsak át nem veszik a brit magánnyugdíj-rendszert: "A washingtoni politikusok vagy tanulnak a brit nyugdíjrendszer reformjának sikeréből, vagy 35 év múlva beállhatnak az olaszok és németek mögé az Angliától segélyt várók sorába."
Szemben a felosztó-kirovó rendszerrel, a Chilében és az Egyesült Királyságban bevezetett elkülönített magánszámlák lehetővé teszik, hogy a nyugdíjasok a munkával töltött évek során befizetett pénzt és ennek hozamát kapják vissza. Az államnak így nem kell a nyugdíjakra költenie, és az emberek is jobban járnak, hiszen befektetett járulékaik busás hasznot, és ezáltal magasabb nyugdíjat biztosítanak - ígérik a konzervatívok.
A liberális The American Prospect-ben megjelent cikkében Norma Cohen, a Financial Times elemzője is a brit példát veszi elő, igaz, egészen más előjellel. A Bush-kormányzat tervei kísértetiesen hasonlítanak Thatcher 1984-es reformjához, amely katasztrofális következményekkel járt - olvashatjuk. - A felosztó-kirovót felváltó új, az egyéni választásra és felelősségre épülő tőkefedezeti rendszernek hála "az alapnyugdíj összege Európában csak Portugáliában, Görögországban, Belgiumban és Írországban alacsonyabb, mint az Egyesült Királyságban. De még az Egyesült Államokban is lényegesen magasabb".
Cohen szerint "az elkülönített magánszámlák bevezetése és az állami szerepvállalás csökkentése Nagy-Britanniában kudarcba fulladt". Nem igazolódott be, hogy a magán-nyugdíjpénztárak jobb gazdák lennének: "A biztosítók által felszámolt költségek átlagosan 30%-kal csökkentik a nyugdíj mértékét." A biztosítótársaságok sokszor félrevezették az ügyfeleket. Olyan embereknek is azt mondták, hogy előnyösebb számukra belépni magán-nyugdíjbiztosítóba, akik jobban jártak volna, ha megmaradnak az állami rendszerben. A biztosítási felügyelet 1.7 millió károsultnak összesen 12 milliárd font (4 260 milliárd forint) kártérítést ítélt meg ilyen megtévesztési ügyek miatt. Az elkülönített számlák hátrányait felismerve a britek százezrei (csak 2004-ben félmillióan) térnek vissza az állami nyugdíjbiztosításhoz.
"A dolog iróniája - jegyzi meg Cohen -, hogy miközben Amerika meg akarja ismételni Anglia hibáját, a szigetország szakértői egyszerűbb és bőkezűbb állami nyugdíjrendszert kialakításán dolgoznak. Az Egyesült Államokban működő nyugdíjbiztosítást akarják lemásolni."
Az amerikai közvélemény többsége mindenestre Bush tervezett reformjait támogatja, és örülne a Cohen szerint befuccsolt angol rendszer bevezetésének. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a lakosság 55%-a támogatja a reformokat, és csak 36% gondolja, hogy amikor majd eléri a nyugdíjkorhatárt, a jelenlegi rendszerben is elég pénz lenne járandósága kifizetésére. A demokraták ezt mégis előrelépésnek tekinthetik. 1994-ben a fiatal felnőttek 46%-a hitt az ufók létezésében, de csak 28% gondolta, hogy amikor nyugdíjba vonul, még működni fog a jelenlegi rendszer.