„Az internet meggyengítette a demokrácia alapjául szolgáló informális intézményeket” – olvassuk Alexandra Samuel politológus és techguru cikkét a JSTOR digitális szakfolyóirat-gyűjtemény metazinjában.
Ahogyan a korábbi információs forradalmak esetében szinte mindig, az internet megjelenésekor is hatalmas bolt az optimizmus. Sokan remélték, hogy az internet a decentralizált, szabad kommunikáció megvalósításával jelentősen erősíti majd a demokratikus nyilvánosságot. A kezdeti derűlátás mára elpárolgott. Az internetet és a közösségi médiát egyre inkább a propaganda, a szektás nézetek és az álhírek melegágyának tekintik.
A decentralizált, szabad kommunikáció aláássa a demokrácia működéséhez elengedhetetlen bizalmat – állítja Samuel. Az amerikai politikai intézmények iránti bizalom megrendült. Egy friss közvélemény-kutatás szerint az amerikai választók közel fele – és a nem fehér választóknak hatvan százaléka – valószínűsíti, hogy a novemberi kongresszusi és szenátusi választásokat elcsalják.
A demokrácia működéséhez elengedhetetlen, hogy az állampolgárok ne csak megtartsák a törvényt, hanem az íratlan közéleti szabályokat is elfogadják. Samuel kutatásokra utal, amelyek arra engednek következtetni, hogy az internet ezeket a normákat is aláássa. Kutatások szerint a közéleti etikett felrúgását sokan úgy értelmezik, hogy a gyűlöletbeszéd elfogadható. De talán ennél is súlyosabb következményei vannak annak, hogy bárki bármit publikálhat anélkül, hogy állításai valóságtartamát valaki ellenőrizné. Mint Eugene Volokh jogászprofesszor kifejtette, a szólásszabadság hovatovább teret biztosít a legnagyobb sületlenségek megjelentetésének . Az internetet elárasztó álhírek és egyéb, politikai szempontból önmagukban nem fontos ostobaságok hatására egyre kevésbé hiszünk bárminek is. Mivel az álhírt nehéz megkülönböztetni az objektív tényektől, egyre kevésbé tartjuk fontosnak a tényszerűséget. És ehhez igazodnak a politikusok is: ha nem elvárás az igazmondás, akkor a politikusok következmények nélkül össze-vissza beszélhetnek. És beszélnek is.
Samuel szerint azonban van remény. Kifejti, hogy a technika helyes felhasználásával új politikai kultúrát lehet kialakítani. Azt azonban már nem részletezi, hogy ezt milyen módon lehetne megvalósítani. Sokak szerint az lenne a kézenfekvő út a közbizalom visszaállítására, ha a közösségi média és az egyéb szolgáltatók kiszűrnék az álhíreket. A baj csak az, hogy az álhírek kiszűrése és a politikai nézetek cenzúrája nem különül el élesen. Ezért a tartalmak szűrése tovább fokozhatja a médiával és az elittel szembeni bizalmatlanságot. Arról nem is beszélve, hogy az internetóriások nem az álhírek költséges kiszűrésében érdekeltek, hanem a reklámbevételt generáló minél több kattintásban.